A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Archív bejegyzések: 2019 szeptember

Kasza Béla: És most elmegyek, elhagyom a vágyat

Bár jöttek a szavak, gondolattal bírtam, utolsó verseimet már meg sem írtam. Nem keltem fel, nem vetettem papírra, így elszállt a gondolat a hajnalpírral. Nincs tehát "Vers hajnali háromkor", nincsen "Lombos álom a szélben", ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Vers hajnali négykor

Már megint csak írok, bár nem kellene - verset - nem is a múzsa emel, hanem elfolyó percek csöndes rémülete, ami vajon szédület-e avagy igazság, remény, hogy a szabadság versből van s a szerelem költemény, a hit pedig álom, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Erdőszéli hajnal

Balaton-környék, tanúhegyek szép vidéke, ide húz szomjas szívem, erre a vidékre. Korán keltem, csillagok adták fényes ingem, vérző tűz a horizont, pirosodik minden. Az erdőszél álmos csöndje szétterül, hűvös. ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Lombokon madárdal

Egyik nap napsütés, másik nap hűs eső, május és június, ilyen a szerelem. Pipacsokkal díszes az öreg temető, Isten szórta oda, törvény és szeretet. A pipacs parázna, ördögnek arája, szólt egy zord reverend, ekképpen ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Vers helyett szivárvány

Ősszel, telente, nyaranta s tavasszal csöndet teremtek szőke, szép szavakkal. Szívem tarisznya, álmot hordok benne, szeress meg, ha nem esik nehezedre. Buta a tarisznya, szamár a vágy is, képtelen ötletem felejtsd el máris. Égbe ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Vers hajnali kettőkor

Sötét csönd a világ, hajnali két óra, kivilágosodik rigó-virradóra. Szép jövő és szép múlt az átlagos jelen, gondolattengerben vér, vihar, kegyelem. Szívem szomorú, hogy elmentek, kik voltak, nem fogadom el, hogy ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Ne bántsd a körtefát

Bontják már a tetőt, bontják már a házat, élete szép terét az édesanyámnak. Tépik lombos lelkem, amit itt neveltek gyermekből emberré családnak, hazának. Üdvözlöm lázadó nosztalgikus lázam, könnyes a jelenem, ekképp ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Helka, a hajók hajója

Helka a flotta dísze, hercegnő, tündér, szerelem, rajta utazni álom, kedves, ünnepi kegyelem. Hullámok gyengéd vágya csókokkal ringatja testét, üdvözlik boldog fények, altatják keszthelyi esték. Helka, Balaton, öröm, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Pogány öröm

Badacsonyi mólón csavarognak szelek, hever a délután egy nyújtózó padon; a színtelen reménység színes lesz bennem, merthogy reményben a zöldet, azt akarom. Katamarán dorombol indulás előtt, hullámok hátán még vígan ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Egy kiállítás tapasztalatai

Lépre mentem, idegenbe tévedtem, afféle sznobtalálkozóra, ahol a megmagyarázók megmagyarázták a megmagyarázhatatlant. Az ehető gyümölcs értékén kell nézni a rohadt almát, így fogalmazták át már múltkor is a művészet ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: "Szalad a réten Borbála"

Boldog volt a kora délután, ültem egy padon kinn a Dunán. Életigenlés ez, szerelem. Fejemre kulcsoltam két kezem, lábaimat kinyújtottam egymásra és nem gondoltam semmi másra: Zelk Zoltán-verset énekeltem Neoton zenére. ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Helka új frizurája

Helka anyukája, Gabimenyem, még csak nem is arany ollóval, ami kétszáz karát, levágta az angyalka gyönyörű, zuhatagos haját. De nagyon csinos így is, ennivaló a szentem, nem csoda, ha csillagok, holdak és álmok is ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Gréti meg a többi vérem

Édes, többsincs baba Gréti, mindene új, nem ám régi, sírás most a legszebb szava. Legyen vidám gyerekkora, s ha kivirul, merthogy virág, ifjúsága tavaszt kínál; menyasszony lesz, gyűrűs ara, édesanya, majd nagymama. Akkor ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Fókuszban a péntek

Éggel tele tenyerem, látogass meg, szerelem! Véren innen, álmon túl, vágyaimban tavasz dúl. Tűzzel ébredő madár, élet zuhog, nem halál. Dallam-illat, öröklét, nem lehet az ördögé. Lelki sebek varratán ötlet eszmél, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Nélküled

Uralkodik rajtam árnyék, fény nélkül egyedül nyomasztó. Rád, ha kell éjfélig várnék, te nem jönnél, csak a kakasszó. Nem hoznád reggel pirosát. Fülembe, ha tévedne is szó, keltene bennem viszolygást, mint almaszeletekre ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szél a szabóm

Hogyha csupán álmodom, már az is elég, csak süssön sokat a nap, csókoljon a szél. Gyermekmosolyt láthassak s ne fájjon semmi, öreg fákat lehessen csendben szeretni. Néha-néha élvezzem a finom ételt, ok nélkül ne folyjon ki ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Pusztulás

Két szép szememért az optikus van oda, merthogy neki üzlet, hölgynek már nem csoda. Bőrömtől távol a baba-finom jelző, nem simul hát hozzám fiatal hercegnő. Izmaim lágyulnak, holnap tán a fejem, ölelő karok közt nincs ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Kék apátság

Bihari Puhl Levente azonos című festményéről Hitetlenségem és hitem a Tihanyi-félszigeten jelen van, ha arra járok s ha jössz, ha nem, terád várok. Víz szélében ezer nádszál széllel táncol, színes dallal; dombtetőn a ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Horizonton

Horizonton hegyek állnak tűz-vulkánok voltak oda járnak istent látni elevenek s holtak

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Ritmus

Kedd, csütörtök, vasárnap, rabja vagyok az ágynak. Nyújtózkodom, heverek, lustaságnak engedek. Ha tehetem, szombaton nem késem le vonatom. Elvisz oda, ahol várnak hegyek, sziklák, kövek, várak. Hétfőn, szerdán, pénteken, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Hajnali kép

A hajnaltalanságot nem akarom, a faliórátlanság csöndjét sem. Méltóságos tiktakolással ritmust dobol a falon az időmérő szerkezet a mai édes hajnalon. Közben a fenyőfa legszebb ága, kérő keze, matat a még álmos, öreg ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Kincsem

Ha először találkozunk s nem merek én szólni hozzád, kérdezd tőlem halk-kedvesen: Kell-e vajon a napsugár? Azt mondom majd: Hogy legyen sok fény s tégedet is melegítsen. Sétálunk egy csönd-órányit, és megcsókollak szép ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Stílusváltás és új mentalitás

Gumicsizmámban csak annyi patakvíz van, amennyi odafér a lábom mellé. Iszapos az enyhe sodrás, a szomszédon kívül a feltámadó szél is meleg, nekem viszont majd' leragad a szemem. Kimegyek a partra, fejen állok, a víz kicsurog ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Karafantyú

Pásztázom az esti eget, göncölödik Medveszekér. Istenadta öntudatlan kapcsolódik szív és tenyér. Mindig anyámról álmodom, ha rám hull egy csillag fénye. Messze elmúlt gyerekkorom, sütemények késelt széle. Karafantyú, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Én a nagyszülő

ÉN A NAGYSZÜLŐ Aznap, amikor Roland megszületett, fakoronát egyensúlyoztam fűrésszel. Negyven fok volt. Verejték csorgott homlokomon, szememben fűrészpor, bőrömön szúnyog kellemetlenkedett. Tüske szurkált, ág böködött, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Didergek

Gyerekeimet kéne magamhoz ölelni nap mint nap, de messze tőlük hanyatt fekszem, miközben a csodát várom. Kéktiszta ég alatt viselem arcomat és lopva nézek magamba, ettől szürkén reszketek, fázom, mint jéggel akit vernek. Nem ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szél, tavasz, vers

SZÉL, TAVASZ, VERS A szerelmes szél ma boldog végre, mert kiszabadult sok jókedvű szárnya, áprilisi álmokat szór szerteszéjjel s nem emlékszik a világ bánatára. Az időtlen idő és a megfoghatatlan semmi táncba hívja, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Veled jó, madárdal

Kirándulni megyek, szabad a szombatom, fogom hátizsákom, s a várost elhagyom. Vonattal utazom, kattog a kerék, az ablakon kinézek s hallgatom e zenét. Vonatról leszállok s elindulok gyalog. Erőm és kedvem ehhez már rég adott. ...

Tovább olvas ...

0.007 mp