Kasza Béla: Egy kiállítás tapasztalatai
Lépre mentem, idegenbe tévedtem,
afféle sznobtalálkozóra,
ahol a megmagyarázók megmagyarázták
a megmagyarázhatatlant.
Az ehető gyümölcs értékén kell nézni a rohadt almát,
így fogalmazták át már múltkor is a művészet fogalmát.
Pazarlása anyagnak, bántalmazása léleknek,
ezt láttam én és ezt éreztem.
Az érték megalázását, a mellveregető önteltséget,
a kivagyiságot, a szemfényvesztést,
a hamis alapú teljességet;
mindezek keservit,
ahogy bemutatták, dicsérték
a piedesztálra emelt nagy semmit.
Szerénynek, szótlannak nem figyelik szavát,
az a művész igazán, aki annak kiáltja ki magát.
Menekülhetnékem támadt,
de mégiscsak maradtam,
mindez nem pusztíthat el
- mondtam magamnak-
erősebb vagyok, mint bármikor,
bármilyen abszurd is e kor;
hisz e kiállítást túléltem,
a porhintést, a maszlagot, a miaménkűt,
viszolyogva, háborogva, de rosszullét nélkül.
Annyit megért a jelenlét, az üresség megszenvedése,
hogy vigyázni fogok ezután, többé már nem megyek lépre.
2024.
