Archív bejegyzések: 2020 április
Kasza Béla: Becsapott a jövő
Egy házról álmodtam, gyermek voltam újra, kertjében április dúdolta zöld dalát. Pengett nevetésnek szél csókolta húrja, s a jövő üzent mint távoli jó barát. A jövő becsapott, jelenné, múlttá vált, közben ritmus ...
Kasza Béla: Az elveszett idő visszatér
Képzeletem szárnyal, ha e ténybe belegondolok, találkoznak a végtelenben a párhuzamosok. Szeretnék ott lenni, szeretném ezt látni, s a figyelem mellett halkan dudorászni. Magammal vinnélek, hogy csókunk is lássa, hajadban ...
Kasza Béla: Mégiscsak szép ez a világ
Amikor majd kidobják átkozott és ártatlan, tulipán-tiszta verseimet, virágmezővé, méhlegelővé változik a büdös szeméttelep. Hamvaimat szépséges szárnyaira bízzák a szélnek, megszólalnak hihetetlen harsonái a nem ...
Kasza Béla: Megyek valahová
Lázadok a bennem lévő kitárulkozó költő ellen, mert ezt igényli a sérült lélek, bár ellenkezik a szellem. A szerelem pedig ázott vérpad, mert évtizedek vertek s nem kedvemért színesednek rügyfakadó, lázas kertek. ...
Kasza Béla: Hervadt virág
Tegnap este mohaágyon terített le áldott álom. Jött a hajnal, felébresztett, kacér a szél, szívem reszket. Közeledett egy kismadár, a csicsergője csókra várt, a tavasznak ős ölében engem dalolt szenvedéllyel. Vele mentem ...
Kasza Béla: Közeli barátok
A szeretet, amely bánt, megaláz, nem ér annyit, mint a meghitt magány. A kettős mércének, mert úgy van kedve, nem vagyok a kedvezményezettje. Miért van, hogy a diszkriminitás szenvedő szerepe mindig megtalál? Miért érzem ...
Kasza Béla: Amikor mosolyognak a csillagok
A közeledésemet az ördögök és az istenek néha idétlenségnek, szemtelenkedésnek vélték. Mert az ilyenek forrók s olykor hidegek, bizonytalan bennük a lényeg, tisztázatlan a mérték. Én az orgazmust orgonavirágzásnak ...
Kasza Béla: Részeg szédülés
Mezítláb a fűben táltos élvezettel pitypang volt az ebéd, százszorszép a desszert. Fűzfák érintenek, nyújtózó jegenyék, klorofill ébredez, benne örök remény. Vagyok a világban gumikesztyű nélkül, maszkom csókos ...
Kasza Béla: Utazók a 67-es útról
Annyi mindent kellett volna tennem. Az éj nappalt, a nappal éjt remél. A költő talán már meghalt bennem. De a szerelem, a szerelem él!
Kasza Béla: Egyezség
EGYEZSÉG Meztelen pipacs, hajadon, pipacsszirom ajkaimon. Heverek a kék ég alatt, táncol a táj, majd elszalad. Piros tavasz és piros nyár, sárgul a búza, érik már. Kenyérillat van dalában, fecskehiány a világban. Isten itt ...
Kasza Béla: Kósza Kasza
Kalászok közt csak kószálok, pipacsoknál meg-megállok, szirmuk közé búj a lelkem, a testemet földre ejtem.
