Kasza Béla: Közeli barátok
A szeretet, amely bánt, megaláz,
nem ér annyit, mint a meghitt magány.
A kettős mércének, mert úgy van kedve,
nem vagyok a kedvezményezettje.
Miért van, hogy a diszkriminitás
szenvedő szerepe mindig megtalál?
Miért érzem Istent közeli barátnak,
miközben emberek arcomba vágnak?
Mitől van az, hogy az erdő hangja, csendje,
s a hajnal üdvözlő fénye vállamon,
andalít, ringat s a messzi végtelenbe
viszi el bajom, bánatom?
