Archív bejegyzések: 2022 augusztus
Kasza Béla: Lábnyomomban a csend
Történt, hogy kitéptem szívem egy kis időre, az ember néha nem tudja, mit csinál; időnként őrült, halálvágyó, átkozott és dőre, de az életbe hal bele végül, mint mindenki más. Aztán a szívem valahogy a helyére ...
Kasza Béla: Hajladozó, kócos reggel
A hajnal nyújtózik még, majd felébred egészen, álmában csillagok táncoltak az égen. Mindegyik párban, csak egyetlen volt árva, belőle származik szavak tisztasága. Ezek a szavak az én szavaim lesznek, ebbe halnak bele az ...
Kasza Béla: A legszebb törvény
Hogyha én még egyszer, újra gyerek lennék, apámnak azt mondanám: királyom, fenség; anyámhoz úgy szólnék: édes, drága anyám, köszönöm, hogy vagyok s van élhető hazám. Legjobb gyerek lennék, a legjobb tanuló, azt is ...
Kasza Béla: Hajnali hűvös hajadra hajolok
Mert a világ oly vad és oly konok, én hajnali hűvös hajadra hajolok álmodni ott addig egészen, míg a Nap ki nem nyitja szép szemét és valami ősi vágytól részeg módon nem szórja szerteszét ébredő, sápadt sugarait; a ...
Kasza Béla: Megőrzöm magam
Éltem szelíd módon, de a sors elgáncsolt, meghívólevelet hozott a haláltól. Megtámadt egy gyilkos, rút, parlagi tumor, komoly a szándéka, nem afféle humor. Eldöntöttem rögtön, csak győztes lehetek, támadása ...
