Kasza Béla: Hajnali hűvös hajadra hajolok
Mert a világ oly vad és oly konok,
én hajnali hűvös hajadra hajolok
álmodni ott addig egészen,
míg a Nap ki nem nyitja szép szemét
és valami ősi vágytól részeg
módon nem szórja szerteszét
ébredő, sápadt sugarait;
a bennünk lappangó ritmust és reményt
magasra felemelve nem zúzza szét
sötétség hideg hadát, félelmek agarait,
s óvón alánk nem helyezi tenyerét.
S ha ébredés után csak engem hívnak
dallal ringató reggeli rigók
mint áldott apostolok
hirdetni a jót,
nem megyek el velük, veled maradok.
