Kasza Béla: Csillagjaimról
„halálból kiszorított életemmel
vonítom, nem költemények ezek,
csak csillagok kutyaláncon.’’
Ladányi Mihály: Epilógus
Öt évig is élhetsz még -
ítélt halálra az orvos,
ehhez kéne igazodnom
s lerendeznem sorsom
utolsónak maradt, fárasztó,
fénytelen feladatait.
Nem keresem már a valamit,
nem ültetek virágot,
csak szemlélem a világot
közben szelíden őszülök;
dobog szívem, zuhog vérem,
mosolyt, könnyet, verset szülök,
félelem helyett remélek - így élek.
Vannak, akik olvassák verseimet,
ők mondják, jó az, hogy poéta vagyok.
Valahol akadnak nálam halványabbak,
s nincsenek túl messze az igazán nagyok.
Bár van egy csendes kis honlapom,
a fészbukon nem nyomatom
hűtlen és hű verseimet
- bennük tagadásom kontra hitem -
élem és élvezem valóságom,
dédelgetem minden álmom;
de jaj! hisz csillagjaimat
én magam tartom kutyaláncon!
