A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Versek kategória bejegyzései

Kasza Béla: Csillagjaimról

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Józanul is részeg

Egyszerű az én világom, nyomaszt száz év, ezer halál; mégis győzök, mégis leszek, s tegezni fog minden madár. Rozskenyér a fejem alja, amit látok, fele álom; hangom csak a süket hallja, nem a bűn az ideálom. Kirepültek a ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Téglás platán

Hajlamom van a boldogságra, önmagamtól jöttem rá erre, e szép hajlam mindig velem van, járhatok bárhol, akármerre. Egyáltalán nem nehéz ez, hisz főleg a természetet járom. Ott kirándul az úristen is, ismeri minden vágyam, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Kolonc

Szürke árnyak, színes fények között lelkem keres, talál. Követelés helyett kérek, belülről jön ez a szabály. Kóbor kedvű csillagokkal, virágokkal beszélgetek; létigenlő erős okkal távol tartom a végzetet. Kéklő ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Csupán virágpor

Amikor sokat fáztam és alig ettem, filozofáláson a sors nem ért tetten. Mindez már mögöttem, most már attól félek, madárból, szép versből kiveszik az ének. Durvulás a trend, kivagyiság a menő, mindenki menedzser, esetleg ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Napi harminc óra

Hosszú, halott évek alatt néhány tolvaj élvezet, nem egyéb volt a derékhad, mint a szárnyas képzelet. Elképzeltem a világot, benne önnönmagamat, legyek én is istenáldott, azonnal vagy hamarabb. Kihagytam így száz szerelmet, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szabályok, törvények

Nem vagyok fűszerfüggő, nem is vagyok sótlan, mégis mondok lényegest, ne maradjak szótlan: Szép örömbe, almába nagy bátran haraphatsz, a jó szabály érted van, hogy ember maradhass! A rossz törvény gát, kötél, törd át, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Én-úton jár a tavaszi szél is

Jó dolog a magány, szabadságot jelent, benne véges vágy és vágyódó végtelen. Lehetek, ki vagyok, nincsen semmi kényszer, gyógyítgatom magam az örök reménnyel. Nem kell rejtegetnem, tökéletlen vagyok, igaz, hogy kevésbé, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Hamleti kérdés egyénre szabva

Gáncsot vet a sorsom, kiátkozna végleg, lerázom magamról, csak azért sem félek. Kardomba nem dőlök, élek a javamra s figyelek legbensőbb, szívbéli szavamra. Fenyeget a halál, öröm kell ellene, kínom és keservem végemnek ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Amit látok, fele álom

Egyszerű az én világom, nyomaszt száz év, ezer halál; mégis győzök, mégis leszek, s tegezni fog minden madár. Rozskenyér a fejem alja, amit látok, fele álom; hangom csak a süket hallja, nem a bűn az ideálom. Kirepültek a ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: A Mária Valéria hídon

Csonka hídfőt láttam egykor esztergomi ottlétemkor. Évek múltak, évtizedek, s közben rágondoltam olykor. Csavarogtam szép hazámban, biciklimen csomag, sátor, jártam-keltem, kalandoztam, tilosban is, óh, én bátor. Imrével, a ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Írjál bátran mégis

A költői hajlamod tévutakra vihet, megmutatnád magad, bár senki se kérte; mindamellett úgy érzed, neked ezt kell tenned, akkor is, ha elismerést sohasem kapsz érte. Ha írsz, ha nem, mindenképpen tévút, törődj inkább az ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Gyönyörű a béke

Gyönyörű a béke csendben, csókban, dalban, önfeledt hajnalban, őszi rőt avarban; viháncoló, virgonc gyermeknevetésben, ábrándos árnyékban, szeleskedő szélben. Madárcsicsergésben ezernyi a lélek. Kívül s belül béke? ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Anyám sírján ördöglámpás

Anyám sírján ördöglámpás nőtt, ahogy évek óta teszi ezt, de én mindig kigyomláltam. Néha ugyan a virágzást megvártam, a sárgásfehér szelíd graciőzt, most viszont megérjük együtt a színesítő őszt. Meglátom majd, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Zűrzavar az epigramma körül

Amit írok, üres semmi, véletlen sem epigramma. Mindeközben földrengés van, központja az epicentrum. Sírvers lenne? Nem disztichon, nincs penta- se hexameter. Elnyel a föld, eljött a vég, ne várjatok az ebéddel!

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Lázrózsák

Fejszémnek fát, igen nagyot, béke, munka lehet áldott, földbe vetek hitet, magot, gyógyítgatom a világot. Rögeszmém van, szédült álmom: múlté már a bakancsos tél. Képzeletem valóságot teremt éppen, mert nem henyél. Itt ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Titkok titka

Mentem a poros dűlőúton, a búza szőke, az ég meg kék volt. Oldalt zöld lándzsák, két jegenye, sudár. Nem érdekelt jövő és nem érdekelt múlt, nyakamba könnyű szellő bújt és lányos napsugár, cipőmbe kevéske homok. ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Felírom az égre

Belőlem nőtt egy nagy család, szeretetben élek, ezért marad tiszta bennem s nem fárad a lélek. Nem emészt el nyomor, vagyon, dalra fakad szívem, velem dalol minden madár, ki barátom, hívem. Kívül vagyok ártó körön, szép ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Tájak kebelén

Vékony szél, gyermeklélek, lélekzene

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Semmivé válok

Nincsen vagyonom, otthonom, házam, álmaim vannak, lüktet bús lázam. Világgá megyek, semmivé válok, elhagynak lázak, lázadnak álmok.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Áldott napok

Szelíd, szerethető és szabad hétköznapokra vágyok, amikor nincsenek pazar pompák, fáradt formaságok. Minden ilyen napon, hogyha Isten által is megáldott, én keblemre veszem, szívemre szorítom a világot.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Olykor a csendről mesélek

Senki nem tudja, mit képzelek, mit álmodok, nem hallja meg, nem érti meg, amit mondok, és senkit sem érdekel, miért és miről írok. Megölel álom, szél, felhő, fauna, flóra, de oly kevés erre napi huszonnégy óra! Könnyes ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Most még piros a ritmus

Gyermeki szívem valaha arra vágyott, mégsem tettem szebbé s jobbá a világot. Volt forró telem és volt didergős nyaram, csupa csönd maradtam, elveszett a szavam. Költőnél ez hátrány, de innen szép nyerni, nem ismer a világ, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Már nem vagyok a topon

Hiányzik távlat, jövő, hogy jelenem szép lehessen; csupa plezúr vagyok, gond és ütés kemény. Nem ragyog már ugyanúgy, ahogy korábban a lelkem; megfosztott dalától, csak hálni jár belém.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Ébredni füvek harmatában

Nem akarok még meghalni, hiányozna nagyon az élet! Krematóriumi ördöglángok, nem hajnali friss fények ölelnének odaát, ez nem nekem való! Füvek harmatában ébredni vagy csillagokon járni volna jó!

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Megköszönöm Istennek

Megköszönöm Istennek, hogy van és hogy én is vagyok; hogy nem taposnak el bakancsok, mindennapok; hogy örökzöld lüktetés bennem a remény, csíraképes még szellemem, hogy lelkem lélegzik, sohasem ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Nyári szép hajnalon

Nyári szép hajnalon ébredő fények előre köszönnek, földön és égen lengetem lázam, csendes örömöm. Hajnal van újra, új remény, köszönöm. Nyári szép hajnalon óvatos fények megölelgetnek, repetát is kérek. Könnyű ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Helyem e világban

Durvaságát lengeti az elfajzott világ, egyre kevesebb a tiszta lélek... Bár mosolyog még felém néhány őszi délelőtt, félelemben élek! És oly egyedül vagyok néha, mint Isten volt a teremtés előtt.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Nem váltam felnőtté

Nem váltam felnőtté, de annyi baj legyen, gyalogolok sármos síkon, vidám völgyön, hajnali hegyen. Enyém ég és föld, vadvirág-álmok, madárdalok, lázas lombok szívverése; és ha mégis kínban árvul szomjas lelkem - hogy ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szeles délelőtt

Chopin-álmot táncol a sok levél a fákon, reggeltájt született e szélkedvű délelőtt; elszálltak a felhők, mind a tizenhárom, s a kéklő ég választott Chopintől keringőt. A sáros parton fecskék serénykednek, egyenruhájuk ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: A legjobb kezekben

Képzavart képzeltem botor lendülettel, nem hűtött le ész, éltem hevülettel. Írtam a magamét, nem tudni, mi végre, csak most fogtam be a szám, nagy sóhaj: végre! Most kéne kidobni újabb hatszáz versem, és elfelejteni, mint ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Maradj meg, Sugovica

Megpillantalak, nézd, hogy mosolyog a szám, bámullak, csodállak, kedves Sugovicám. Gyönyörű vagy, enyém is, talán azt se bánom, hogy ordasul les rám, fenyeget halálom. Minden nap köszöntesz, ahogy én is téged, megmarad így ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Télutó

Beengedtem Istent kopott világomba, hogy megtudjam, ki vagyok, miért és milyen. Azt mondta, ne aggódj, élhetsz álmodozva, mert gyermeki, tágas és tiszta a szíved! Elvette terheim e muzsikáló mondat, szárnyakat adott a talpaim ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Még nem késő

A halál árnyékából csodálkozva nézem, hogy ragyognak szép szívek, szerelmek, fények! Gyermekek, tiszta szemek, ártatlan erdők, szél ölelte ösvényeken vidáman tekergők. Bölcsességek, lázadások, tanítások, csendek, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Reggel havas eső esett

Reggel havas eső esett. Úgy éltem meg az esetet, hogy kimentem a sáros kertbe, ahol fonnyadt levelek hevertek, már egy sem volt a szeles, őszi kerge; itt-ott lábon álltak még a gazok, karókhoz kötözve néma paradicsomok áztak, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Madaras kertek alatt

Olykor dédelget az élet, mégis távol ez a világ, bevallom, hogy kissé félek, nem lesz más, csak teljes hiány. Tán valahol mégis várnak nyári napok, őszi tájak, simogató, dolgos csendek, csillag-csókok szép szívemnek. ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Valamikor révbe érek

Gyermek leszek nemsokára, ráncos bocskor már az arcom; testem betegségek tára, fegyver nélkül vívom harcom. Ápoltságom szélmalomharc, sebekből az ékszereim; teszetosza vagyok, lomha, vértelenek vén ereim. Sántikálok, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Álmot táncol a hajnal

Nézem a hűs hajnalt, reményt, álmot táncol - nem távozom el még ebből a világból! Élem szürke valóm, s gyalogló, szép kedvem elkísér utamon s vele testem, lelkem. Fáknak prédikálok, ölelnek az erdők, megtartó erőim ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Szürke kegyelem

"Ha a Nap kél piros fénnyel, elrévedek édes kéjjel. Ha szürkék a hajnalok, akkor kicsit meghalok." Kasza Béla: Kéj és halál Szürke hajnal ölel, már így is szeretem, ölbe vesz, tisztulok, csendes e kegyelem. Szürkülök ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Álmokat szövök

Rég volt gyermeklétem, múltam a tegnapé, de most is rám köszön szép reggel, fáradt éj. Valóság-ketrecben álmot, vágyat szövök, éber még a tudat, viszketnek ösztönök. Halandó vad vagyok, szél szaggatta vagány, árva ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Egy finnyás vallomása

Szép tájakon vándorolok, ott vagyok csak ember; aki képes tegeződni véges végtelennel. A versírás lehet öröm, nem mindig, csak néha; a vadászat utálatos, mert nem vagyok héja. Kirándulás alkalmával találom meg helyem; ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Béla kutya szobránál

Bámullak a közelből, Baja legújabb szobra, legendás vizslánk, Béla; azt hiszem, én is megversellek, nem várok holnapig, megteszem még ma. Szobor valódban is benne lüktet ösztönöd, lelked, éned; bár szabad szíved tiszta ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Újabban nem írok

Újabban nem írok, már anélkül élek… Nem hagytak el végleg most még a remények, bár oly sok a bánat, kínál sok tévutat. Eltéved köztük a vergődő öntudat. Nem vetem papírra, amiket érzek, alkonyom fájdalom, lélekben ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Tarisznyámon lepkesereg

Nem volt dúvad az álmodó tájban, ördög, rossz szándékú ember; kitárt karokkal táncomat jártam szívemben a végtelennel. Lepkék virágoztak, voltak százan, ragyogtak, virultak tarisznyámon; kék volt az ég, sehol semmi ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Halott évezredek küszöbén

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Üzenet kicsi Gerdának

Azt mondták, kislány leszel, azaz már az is vagy, biztonságban, anyaölben, meleg pocakban. Megvárlak, kicsi drágám, biztos légy felőle, képben legyek nálad, ha gondolsz felmenőre. A nagyapád vagyok, ki oly keveset táncolt, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Megölelt hajnalok

"Ég és Föld közé oltárkendőt terít a hajnali béke" Dr. Homoki Nagy István Erdőt járok, határt, partot, álmot, táncot, örömmel élek meg minden pillanatot. Csodás a pirkadat, új napot varázsol, mesében lebegek, ez reám ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Arcomon napfény

Azt mondom, lesz jövő, szelíden emberi, igazi örömhír, táncra is penderít; gyötrelem, szenvedés, minden, mi átkozott elmúlik, mert Isten nem erről álmodott. Nem erről álmodott, nem is ezt teremtett, nem ő hozott létre ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: A fotós

Kezdetben a fotós elhitte, amit látott, a tényt, a valót, a teremtett világot. - Megmutatom másnak is! - ezt tervébe vette, így nem tehetett mást, lefényképezte. Később a fotós elhitte, amit képzelt. Alkotni kezdett, a ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Együtt sírok az őszvégi széllel

Ma reggel esett a hó, de a földre érve el is olvadt, hogy ne láthassa szelíd fehérségét a mindenre kíváncsi fiatal holnap. Nekem mondta el egyedül, megértem, hisz részben vagy egészen én is folyton titkolom tisztaságom vén ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Lírátlan világ

Verstelen vajúdik a lírátlan világ, sejtéseim vannak, el mégsem mondanám, hogy mi lesz ebből az elárvult világból, ha a költő is színtelen s nem álmodik lángról; ha a virágos nyár-öröm olyan szürke lesz, mint ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Csillagok ölébe

Élet, Istentől áldott! Ha gondolatod támad, egy álnok, és elhagynál e rossz pillanatban, elvesznék, ahogy költőként vesztem el a szavakban. De azért tedd meg bátran, lépj rajtam túl, talán könnyebb lesz a világ és szebb a ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Négyen a határban

Gyengéd hozzám még a szemem, enged látnom jelent, múltat. Bennem a csend szép kegyelem, az is, hogyha lázak dúlnak. Boldogságom szemlélődő, társadalmi nem volt soha; számos csoda oly meggyőző, szeret, ringat, nem mostoha. ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Akár a csillagokig

Dúvad a félelem, féreg a fájdalom, belém mart az idő, kereszt a vállamon. Elvesznek az utak, kihunynak a fények, vagyok az árnyékom feketén-fehéren. Semmi a fájdalom, semmi a félelem, hisz minden rendben van, nem csupán ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Megőrzöm magam

Éltem szelíd módon, de a sors elgáncsolt, meghívólevelet hozott a haláltól. Megtámadt egy gyilkos, rút, parlagi tumor, komoly a szándéka, nem afféle humor. Eldöntöttem rögtön, csak győztes lehetek, támadása ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Itt az ősz

A folyónál a részeg nyár még szerelmet hirdetett, de az ősz már matatott a fák ágai között. Elbújtak a fények, a kissé sápadtak, majd hazátlan, szédült szél és nagy sötét felleg védtelen vágyakra támadtak - micsoda ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Álmokon, kenyéren

Jó itt a szelíd erdőben, kedvemre van fa, bokor, nem fáj semmim, lábam szép ösvényen bandukol. Gyalogolni oly csodás, a Tenkesről jövök lefelé, a kirándulás gyógyít, megtart, életemet teszi szebbé. Kedvemre őszül az ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Megbocsátó versek

Palackból engedtem ki akkor a szellemet, mert verset írtam egy kiselefántról. A legelső naiv versemet, később még kétezret mindenféle másról. Kidobtam néhányat, lehet, úgy hatszázat, majd a vigasztalan verses vágyat az ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Pitymallatra mentem

Pitymallatra, hajnali istenélményre mentem éppen, kicsiny sárga madarak, csicsőrkék elkísértek. Aztán felkelt a nap, fényt szórt a világra, mosolyra gyúlt minden, főleg, ami árva. Láttam, az örömök a lombokon zöldek, az ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Hiszek a csodában

Hiszek a csodában, ő is hisz bennem, hát nem hagyom, hogy néhány jogos félelmem gyötörje, rágja lombos lelkem. Pokol-mélybe érte nyúlok, felemelem letaszított, áldott kedvem. Ami maradt bennem tétovázó, békés bánat, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Harmóniát követve

Sétálok a fák közt, madaras e világ, jobbra is, balra is nyílik egy-egy virág. Nekem való hely ez, álmodom a valót, kék az ég, üdvözlöm, mondok csendes hahót. Napsütéses reggel, már nagyon hiányzott, bársony bor a ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Ült trónján a júniusi nyár

Ült trónján a júniusi nyár, Medárdot kirúgta már, vele nem osztozott. Nekem nyitva volt a szívem, mint mindig is szokott, és az első reggeli napsugár a hűvös csöndben rám talált. Madár füttyentett, talán hatot, én pedig ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: A spontaneitás az utolsó fázis

A végén csupán a szeretet marad meg a csillagok közül. Nem igyekszik többre, nem tör a magasba az idős ember, jó szónak, fájdalommentességnek örül. Oltalmazza lassúsága, bús békéje, vélt nyugalma, ujjong, ha tiszta a ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Holdfázisok

Már nem győznek meg frázisok. Díszcsomagolású gyalázatok gyűlnek, ragyognak tisztára mosva - de az ég, az ég az tiszta. Versben, szennyben, földön, égen, voltam, vagyok és e lélek - bár néha fél - álmodik, él, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Reggel a Sugovicánál

Most az égen meg a folyón sápadt fények vannak, legyen valós hatalma kimondott szép szavamnak: Élők között megmaradok, lesz még néhány évem, s majd ha fénytelenné válok, elhallgat az ének.

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Tavaszokkal számolok

Vérszegény, szürke, télvégi eső, indiszponált, üres, elmúlott minden álma. Kipattan szeme a tavasznak, felébred, észhez tér és feltámadt jókedvét az égre kottázza. S hogy ennek az örömnek megmaradjon láza, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Ősznek lengetői

Istennel szépek vagyunk, mint májusi erdők lázas lombja, együtt hintünk ébredést még fénytelen hajnalokra. Kirándulás közben - rá se ránts - eltévedvén nevetünk vadrózsa szaggatta ruhánk kopott keservén. Törölgetjük ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Tervem húsz év

Ámulok a létnek titkán, hordok inget, habár ritkán, nem barátom a nyakkendő. Terveimben húsz esztendő. Húsz esztendő teljes élet, lassan múlnak majd az évek; szép mosolyod napi kenyér, így van, így lesz, nem csak remény. ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Láng a gyermekkorból

Ívet húz a folyó a parti füzek alatt, hajlanak a fűzfák a folyópart fölött; úgy érzem, ezúttal nem kellenek szavak, a reggel csodája szívembe költözött. Nem írok hát verset, szívemben a reggel, a Sugovica iránti régi ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Őszi dédelgetés

Minden mulandó, megjött az ősz megint, varázslattal fest, ősi szabvány szerint. Borzong a hajnal, mégis szép az élet, vetkőző fákban tavaszi remények. Nyakamban sovány szél, sálat imitál, bátyját ígéri, ő majd vihart ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Lábnyomomban a csend

Történt, hogy kitéptem szívem egy kis időre, az ember néha nem tudja, mit csinál; időnként őrült, halálvágyó, átkozott és dőre, de az életbe hal bele végül, mint mindenki más. Aztán a szívem valahogy a helyére ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Hajladozó, kócos reggel

A hajnal nyújtózik még, majd felébred egészen, álmában csillagok táncoltak az égen. Mindegyik párban, csak egyetlen volt árva, belőle származik szavak tisztasága. Ezek a szavak az én szavaim lesznek, ebbe halnak bele az ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: A legszebb törvény

Hogyha én még egyszer, újra gyerek lennék, apámnak azt mondanám: királyom, fenség; anyámhoz úgy szólnék: édes, drága anyám, köszönöm, hogy vagyok s van élhető hazám. Legjobb gyerek lennék, a legjobb tanuló, azt is ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Hajnali hűvös hajadra hajolok

Mert a világ oly vad és oly konok, én hajnali hűvös hajadra hajolok álmodni ott addig egészen, míg a Nap ki nem nyitja szép szemét és valami ősi vágytól részeg módon nem szórja szerteszét ébredő, sápadt sugarait; a ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Megőrzöm magam

Éltem szelíd módon, de a sors elgáncsolt, meghívólevelet hozott a haláltól. Megtámadt egy gyilkos, rút, parlagi tumor, komoly a szándéka, nem afféle humor. Eldöntöttem rögtön, csak győztes lehetek, támadása ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Lehullok a falevéllel

Bár még hull rám a napsugár s fejem tiszta, holott kemény, elveszek ez új világban. Felfal a sors, volt-nincs remény. Átölellek nagy ég alatt, szívemig ér szép mosolyod; csókod enyém, ámde mégis leépülök, elpusztulok. ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Bajai eső

Esőt jósoltak végre, pontosan érkezett, elébe mentem, vártam, s öleltem az eget. Hulltak az esőcseppek, hulltak egyre-másra, a víz isteni igazságát csókolták a számra. Kedvesem is velem volt, lázzal élünk ketten, együtt ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Így élek most

Elfogadtam végre az öregséget, hogy virágzásom, erőm és lendületem megkopott, s hogy ne tervezzek száz évre, csak a szelíd holnapot. Így élek most. Napba nézek, szélbe kiállok, dédelgetek néhány álmot s teszem ezeket ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Letéptem a vértet

Amikor dallamra nemigen leltem, a világ által sokszor megsértett, gyógyulni esengő árva lelkem, mint a megvert tavasz úgy sírdogált a rozsdás réten vihar-kék felhők alatt. Akkor jött a szép kegyelem… Miközben egy ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Elloptak egy csillagot

Elloptak egy csillagot az égről, járomba került szegény feje, igába hajtották, azt húzta, vonta, nem kímélte hajcsárja, a goromba, kinek nem volt se lelke, se szelleme. Ez iga alatt igébe menekült, s amíg tartott a csillag igája,

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Fekete madarak néma felhők közt

Bár sokasága maradt még bennem a szónak és mindenféle jeles jónak, gyengeségem mégis félelemmé vált. Ekkor egy valós vagy vélt szomorúság okán - mivel nem jutott nekem kegyelem - hagytam világgá menni szobám, kedvem, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Sejcére megyek

Nem kell vers, nem kell harc, ragyogjon rám néhány arc. Halálba menni csak megnyugvással lehet. Lenni? Vagy nem lenni? Én Sejcére megyek! 2023. február

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Virágom virágai

"találni nem tudok színes szavakat a virágtalanságom felsebzi a hiányomat" F. H. I. Itt, a világ közepén, ahol beteljesülhet álom, vágy, vers és refrén - amit teszek, meg nem bánom - eléd terítettem magányom. Neked adom ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Kezembe add

"valamit keresek a kimondhatatlanságban s kezemből a napokat a semmibe eresztem" F. H. I. Ott, a dokkon ülve dal volt a tér, csend az idő. A sétahajó - a sziget csúcsánál eltűnő - lágy hullámai ringattak minket, kapaszkodtunk ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Látásomról

Hűs tenyered tenyeremben, sétálunk a szerelemben, ölbe veszlek, öledbe zársz, vénád vagyok, artériád. Nem viszlek az égbe géppel, reményt adok s e reménnyel égig ér a szárnyas álom, úgy csókollak ajkon, szájon. ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Bánatbabusgató

Gyerekként jó volt minden, egy az egyben voltam gyerek, frissen, tisztán, őszintén, szabadon és fesztelen. Ha nem volt okom sírásra, örültem, nevettem, ragyogtam, rám néztek az emberek, fürödtem a mosolyokban. Manapság már ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Pipacsos délelőtt

Senki emberfia nem volt a határban, csak mi ketten jártuk a dűlőút porát. Felhők figyelték minden mozdulatunk, bámulták a hétfő két vándorát. Ebben a szabad, szerelmes, vértelen világban lehevertünk pihenni pipacsok ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Dőzsölt a május

Otthon hagytam, így nem voltak velem a mindennapi gondok. Hihetetlennek tűnt, hogy egy romos laktanyaépületben bolyongok, járom két-három rideg emeletét, miközben fogom a kedvesem kezét. Ő tervezte ezt a programot, ami nemigen ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Talán nem is velem történt

Az éjszaka magában dünnyögött, egykedvűen morgott, a hajnal igencsak messze volt még. A csillagtalan égről lelógott, földig ért, néha nyögött, harmatgyengén köhögött és unatkozott a sötétség. Fehér ingemen nem ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Csavargó

Szép a tavasz szeme, szája, csókból van a virágzása. Hogyha egyszer velem lenne, lázas csillagot szeretne. Mi lehet a sors szabálya? Istennek vagyok árvája. Dalolok, ha szép öröm ér rügyet bontó álmok ölén. Süketeknek ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Utolsó tánc

Nem vagyok délceg királyfi, nem vagyok már áldott, alma arcú angyal, de hadilábon állok megalkuvással, hamis szavakkal. Háborút viselek a zorduló világgal, télbe akar taposni keblemen a nyárral. Sérti, ami béke, sérti, ami ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Megjöttek a fecskék

Álmodó délelőtt, szelíden andalít, békémbe hirtelen fecskeöröm hasít. Négy füsti ficsergő mámorkedve bomol, mostantól vidám lesz az is, ami komor. Meghat e forgatag, olyan boldoggá tesz, részegség ölel át, százszor ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Vallomás Bajáról

Áprilisi hajnalokon olyan Baja város, mint ébredező szerelmes, ki még kissé álmos, de már tudja, várja a vágy s övé a szép kegy: hogy akárhány is volt, mégis egyetlenegy annak, aki szereti, annak, aki az övé, s ez nem fog ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Egyre kékebb lett az ég

Kócos madárdalokkal, hóbortos álmokkal volt tele az a nap, zöld szoknyás, fehér fityulás bokrokkal flörtölt a tavasz. Odafönt az égen habos, könnyű felhők: inkább táncos lányok, mintsem komoly delnők. Mi hárman, Isten, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Járjunk napsugárban

Nem akarok öldöklést, nem kell háború, belepusztul vidám, lázadó, szomorú! Mást akar az ember, szép dal van szívében, napsugárban járna, nem kiontott vérben. Ringatni bölcsőt, csókolni vágyat, tavaszt, használni, ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Balatonszárszói délelőtt

Váratlanul és hirtelen e zarándokhelyen, ahová jönnöm kellett, hogy újra itt legyek; olyan érzéseim támadtak s egyre nőttek, mint az árván, egyhelyben rohanó időnek. Verseket mondtam szelíd lázzal az előbb, fák ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: A Balaton és én

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Nem csupán salak

Szomorú vagy, én még szomorúbb, mégsem készítek koszorút, hanem rohanok és felvidítalak. Bizony az ember nem sár és salak, merthogy megvérzi mások bánat-könnye, megnyugvásba vinné őt máris, majd örömbe. Álmodni is ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Pannon mátka

Valami nincs rendben, bár dolgaim szépek. Hiányérzet kínoz, felszabadult léptek varázsára vágyom, hisz nincsen szebb mámor, mint bámészkodva gyalogolni az imádott tájon. Volt-nincs a rút világ, ha öledben vagyok. ...

Tovább olvas ...

Kasza Béla: Egyszemélyes körtánc

Néha azt képzelem, olyan vagyok, mint mások, mint mindenki más, s jogot formálhatok égre, csókra, szabadságra; s úgy érzem, kézen foghatom a nyárnak könnyed örömét, hogy belezuhanjak egy karjait kínáló édes délutánba. ...

Tovább olvas ...

0.007 mp