A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Farkasok kedvese 10. fejezet: KIHAJÍTVA A VILÁGEGYETEMBE

A tavasz végén tudomást szereztem egy városi szervezésű nyílt kirándulásról, aminek úti célja a közeli Mecsek volt. Zsuzsival jelentkeztünk rá. Jöjjön az a Mecsek, bár már kétszer is jártam ott alsós koromban osztálykiránduláson.

Mostani osztálytársaim közül is jött pár ember, meg akadtak ismerősök még ezen felül is. Idősebbek, fiatalabbak.

Zsuzsival nevetgélve néztük a felhozatalt. Igen, hogy milyen srácok alkotják a választékot. 

- Ez jó lesz, Kamillám? - kérdezett a barátnőm és szemével a legkövérebb férfira mutatott, aki talán harmincas lehetett.

- Nem is tudom. Csak ha muszáj -  vigyorogtam vidáman. 

- Nem félsz, hogy összenyom?

- Majd én leszek felül.

- És mit csinálsz felül?

- Ficánkolok... bár nagy melegben akár le is csúszhatok róla, ha nincs mibe kapaszkodnom...

Ezen aztán sikongatva nevettünk.

Vonatra szálltunk.

- Odanézz, ott van! - mutattam egy ifjú férfira. - Ő az, akiről már beszéltem.

- Húúú, ez tényleg klassz srác - ámuldozott a barátnőm.

Ennek az volt az előzménye, hogy már többször találkoztam ezzel a fiúval. Az első alkalommal rám mosolygott, azután utánam is nézett. Onnan tudom, hogy én is visszafordultam. Ez több alkalommal is megismétlődött. Negyedszerre már integetett is, én pedig mindig viszonoztam az utánanézést, aztán az integetést is. Úgymond ismerősök voltunk, bár semmit se tudtunk egymásról, nem beszélgettünk még sosem. De nagyon kedves volt minden ilyen találkozásunk. Ő ezúttal még nem vett észre, nyilván nem nézett körül, és ugye rengetegen voltunk. 

Másfél óra múlva megérkeztünk a kirándulás kiinduló pontjára. A srác ott észrevett, igaz, segítettem neki ebben, véletlenül nekihátráltam... Azonnal hozzánk csapódott. 

- Szia Szöszi! - köszönt rám.

- Szia! Mondd csak, mitől is vagyok én szöszi ezzel a barna hajammal?

- A lelked, az a szőke - mosolygott. - Mert nagyon kedves vagy és csupa mosoly.

 

 Kiderült, Farkas Zoltánnak hívják, főiskolára jár a mi városunkban, Dunaangyalosban, vízmérnöknek készül. Másodikos. Ha másodikos, akkor úgy húsz év körüli lehet. Ez nekem már ideális - döntöttem el a sorsát.

Állandóan körülöttem volt, szóval tartott, kedveskedett. Tetszett ez a helyzet.

- Enyém lehet ez a srác? - súgtam Zsuzsi fülébe halkan.

- Itt és most? - hüledezett.

- Ha lesz rá alkalom és ő is akarja, márpedig nagyon úgy tűnik, akkor itt és most. 

Zoltán határozottan udvarolt, kulturáltan, szelíden, de félreérthetetlenül. Nagyon imponált. Igen, ő méltó arra, hogy bevezessen a szerelem, az erotika rejtelmeibe. Igaz, kint vagyunk a vadonban, az első alkalom nyugodtabb körülmények közt lenne ideális. Legalábbis ezt mondta valaki egy előadáson, ahová az osztállyal mentünk egy kereskedelmi ismeret tanóra helyett. 

- Rábízom magam Zoltánra - mondtam Zsuzsinak. 

 

Megpihentünk egy szép tisztáson, uzsonnázás, miegyéb.

- Éhes vagy? - kínált meg egy szalvétányi csomagocskával a srác. - Vagy te is inkább sétálnál most egyet, mint én? 

- Igen, lenne kedvem, egyáltalán nem fáradtam el az eddigi gyaloglásban. Különben is egy külön séta után még jobban esik majd a kaja.

Elindultunk, befelé a sűrűbe. Visszanéztem. Zsuzsika összeszorított ököllel mutatta, velem van.

Egy közeli kis magaslatra másztunk fel, bámultuk a kilátást.

- Nagyon szép - mondtam, és úgy is gondoltam.

- Az. De te ezerszer szebb vagy.

- Tényleg?

- Tényleg. Vagy inkább százezerszer.

- Nem túlzol?

- Nem.

Hallgattunk fél percet.

- Sokat jársz túrázni? - kérdezte és megfogta a kezem.

-  Nem mondanám.

Megint hallgattunk egy picit. Ezután maga felé fordított. Belenéztem a szemeibe. Tüzelt, lángolt. Éreztem, most  kapnia kell egy kis biztatást. Bár ez nem biztos, lehet, inkább ösztönösen cselekedtem, amikor megszorítottam a kezét.

Csókolni kezdett. Először óvatosan, utána egyre szenvedélyesebben. Ahol csak elért, megszeretgetett határozott, mégis gyengéd kézmozdulataival.

- Nem kapok levegőt - nyögtem ki, de máris elnevettem magam ezen.

- Adok a sajátomból.

Újból csókolt... csókoltam... aztán valahogyan már lenn voltunk a földön...

- Hú, ez nagyon kemény, nyom, tör... 

Levette a pulóverét, elhelyezte a földön, mellettem.

- Ülj rá, így már jobb lesz - mondta.

Nem lett jobb.

- Bocs... -  nyögtem kicsit kesernyésen és felálltam. - Azt hiszem, ez itt nem alkalmas ... az ölelkezésre...

 

- Mindjárt felérünk! - kiáltott valaki a közelből, aztán fel is tűnt egy alak, majd még három. - De jó, nézzétek! 

És nézték a panorámát.

- Ölelkezéshez azért ez nem rossz, de igazad van, a szeretkezéshez mégsem tökéletes - mondta Zoltán. - Mert állva is csodás az ölelkezés. Tudod, miért? Mert veled ölelkezem.

Át is ölelt, és benyúlt a felsőm alá. Jóérzéssel remegni kezdtem, de ugyanakkor mégis zavart az a négy ember...

Nem vettük észre, hogy beborult. Elkezdett esni az eső. Azok négyen lerohantak. Mi maradtunk. Zoltán ölelt, simogatott, belemarkolt a melegítőnadrágos fenekembe, aztán a combjaim közé nyúlt. A jóelőbb is már majdnem ott tartottunk. Mindeközben valahogyan meg is tartott, amúgy eldőltem volna. 

Az eső egyre komolyabbá vált, ő pedig tűzbe hozott... Nem csináltam semmit, csak hagytam, és átadtam magam ennek a szépséges izgalomnak. Aztán... megsemmisültem valami csodálatos gyönyörűségben... és sírva fakadtam... a csodától... Életemben először történt meg velem, hogy egy fiú simogatása kihajított a világegyetembe.

- Édes... édeske... ugye minden rendben?

- Aha... - szipogtam boldogan. - Aha...

Hirtelen megszólalt mellettünk Zsuzsi.

- Már elindultak... megyünk tovább... csupa egy víz vagy, Kamilla.

- Jaj, az esőkabátom a tarisznyámban van.

- Az enyém is - így Zoltán.

Felvettük az esővédőket.

Rámosolyogtam Zsuzsira és elindultunk lefelé.

- Jól vagy? - súgta a fülembe kíváncsi kérdését. 

Válaszul jól megszorítottam a kezét.

 

Aznap a barátnőmnél aludtam, mert töviről hegyire el kellett neki mesélnem mindent, ami történt. És jó volt elmesélnem, nagy örömmel osztottam meg vele az élményeimet, de ez máskor is így volt kettőnk között.

- Szűz maradtam, bár elszánt voltam, hogy bármi megtörténjen ott a hegyen, de ez így is tökéletesen jó volt - magyaráztam a helyzetemet. - Szerelmeskedtünk, és a csodákba ringatott ez az együttlét. Elképzelem, hogy ha majd egy ilyen édes játékban még a testünk is teljesen eggyé válik, hogy befogadom az ő testét az enyémbe, hát... akkor még csodásabb lesz az élmény - mondtam nagy lelkesen.

Azután újra elmeséltem a részleteket, és nagy sokára aludtunk csak el. Zsuzsi velem örült, őszintén, ahogy egy jó barátnő teszi. Végül át is öleltük egymást, és úgy aludtunk el, mint a jó testvérek.

 

 

Farkasok kedvese 10. fejezet: KIHAJÍTVA A VILÁGEGYETEMBE hozzászólásai

Szólj hozzá

0.003 mp