Farkasok kedvese 19. fejezet: ELADÓNŐK LEESETT ÁLLAL
Másnap reggel átjött Andris.
- A párom beszélni akar veled - mondta neki Anya. - De elment dolgozni, majd délután gyere át hozzá.
- Rendben. Most elmennénk Kamillával a városba egy kicsit.
- Menjetek, gyerekek! Kamilla, hányra kell menned dolgozni?
- Tizenegyre.
- És neked mikorra kell szolgálatba menned? Azaz haza, oda, ahol laksz...
- Holnap délután haza kell utaznom. Szerdától megint jön a szolgálat.
Így aztán császkáltunk a városban. Mindenki láthatta, hogy egy pár vagyunk, hisz kéz a kézben mentünk és néha megcsókoltuk egymást. Még az a fiú is jól láthatta ezt / tudtommal Matyinak hívták /, mert jól meg is bámult minket, aki két-három évvel ezelőtt, még az általános iskolában durván megsértett, amikor a zsebtükrömbe nézve igazgattam a hajamat.
- Sosem kellenél nekem, Kiskovács Kamilla! Mert nem vagy tökéletes.
- Hát te sem kellenél nekem soha, főleg azért nem, mert ilyen bunkó vagy - adtam választ.
De ma már kit érdekel ez a kis hülye Matyi gyerek?
Ránéztem az én kedvesemre. Mennyivel különb ő mindenben egy ilyen kis senkinél... Sőt! Mindenkinél különb!
- Kár, hogy hűvös lett mára, amúgy mehettünk volna a strandra. És legyőztelek volna hátúszásban - próbáltam viccelődni, mert valahogyan úgy tűnt nekem, szomorkodunk...
Nem válaszolt, de megszorította a kezem.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Az, hogy vissza kell utaznom holnap. Egyelőre távkapcsolat lesz a kettőnké.
- De szeretjük egymást, és egymástól távol is szeretjük egymást... s ha majd megint jössz, örülünk az együttlétnek. Ugye?
- Ugye. Te drága tünemény, Millácskám - mosolyodott el.
- Millácskám? Azt hiszem, ha így szólítasz, az jelent valamit...
- Igen! Hogy szeretlek, hogy kívánlak! - és már át is ölelt, a kezeit a fenekemre tette és simogatni kezdte.
- Jaj, meglátják a népek...
- A népek? Ezt hol tanultad, ezt a kifejezést egy ilyen szituációban?
- János nagyapa használja. És... és én is kívánlak... de nem tudom, hol bújhatunk össze...
- Remélem, holnap jó idő lesz, és kimehetünk a szabadba. Tizenegyre kell menned holnap is?
- Igen.
- Akkor korán elindulunk, ki az erdőbe. Ma pedig eléd megyek az áruházhoz fél hatra.
Elém is jött, odakint várt türelmesen. A boltos csajok, a felnőttek is és a korombeliek is egyaránt arról beszéltek, hogy micsoda remek hapsi van a bejáratnál, és vajon kit várhat... És mindegyiknek kellett volna az én Andrisom...
- Kilépek a kapun, azonnal be fog mutatkozni és elmondja, már nem bírta tovább, hogy csak távolról csodáljon engem... - ábrándozott Anikó.
- Ha mégsem ez a helyzet - próbálta kilökni Anikót a küzdőtérről közvetlen kolléganőm, Hédi -, akkor én megyek oda és bemutatkozom. Megköszönöm, hogy megvárt, belekarolok és ellibegünk...
Zárás után rohantam ki az utcára, Andris pedig a karjaiba kapott és párszor megfordult velem. Aztán belekaroltam és elvonultunk az áruház előtt. Egy pillantásra hátranéztem, és négy-öt hölgyet láttam leesett állal...
- Nocsak, ki gondolta volna? - csak ennyit hallottam.
Otthon Apa figyelmeztette az én kedvesemet, hogy még véletlenül se okozzon nekem csalódást, mert az esetben le fogja őt nyelni, mégpedig keresztben. Azt is leszögezte az én drága édesapám, hogy első az iskola, és a kettőnk kapcsolata nem mehet a tanulás rovására.
Andris tudomásul vett mindent. Megígérte, hogy mielőbb elválik, és engem pedig eljegyez a mindenki számára legideálisabbnak tartott időpontban.
Miután lefeküdtem és elaludtam, arra ébredtem, Anya igazgatja a paplanomat. Apa is a közelben volt, mert beszélgettek. Attól a pillanattól fogva tettettem az alvást.
- Ez egy felnőtt férfi, még akkor is ez a lényeg, ha közben jó ismerős, ő a szomszéd fiú, a kis Zsuzsi bátyja. Neki nem lesz elég a sétálás és a csillagok bámulása... - hallottam Apa hangját.
- Gyulám, én nem is tudnék jobb udvarlót elképzelni, mint őt. Biztosan szereti a lányunkat, nem merné megtenni egy ilyen jó ismerőssel, szomszéddal, hogy csak szórakozzon a saját örömére ezzel a lánnyal...
- Két dolog lehetséges. Vagy lefekteti előbb-utóbb Kamillát, aminek nincs még itt az ideje, vagy pedig megalázza, becsapja azzal, hogy más valakit fektet le, aki enged neki. Egyik sem jó.
- Kamilla megszenvedné, ha a fiú hűtlen lenne hozzá. De azt is, ha eltiltanánk őket egymástól. Ez utóbbi esetben megromlana a szülő-gyerek kapcsolat is... Egy megoldás van. Tudomásul vesszük, hogy a lányunk már nő, és a szerelem jogán ágyba bújik a fiújával. Ez az élet rendje. Támogatnunk kell őt azzal, hogy megértjük ezt, és továbbra is szeretjük - mondta az én szeretni való, megértő édesanyám. - Békélj meg ezzel a helyzettel, egyetlen Gyulám!
