Farkasok kedvese 22. fejezet: AZ ARANYLÁNC
Eljött az augusztus és nekem ez volt a vakáció hónapja. Kétszer elutaztam Andrishoz, de ez csak látogatás volt, intim együttlét nélkül, de így is nagy öröm. Ő is eljött egyszer, akkor a labdarúgópálya gyepén szeretkeztünk, már sötét este. Katona voltát nem tagadta meg szeretkezés közben.
- Lőgyakorlat tárgya: célzás és sorozatlövés géppisztollyal körös mellalakra, fekve, alátámasztással. Cél az alsó széle közepe! - adta ki a parancsot önmagának.
Anya leszidott minket, hogy ilyen későn ne császkáljunk sehová... Mintha kis pisis lettem volna. Azonban megértettem őt és beláttam, hogy csak akkor van az estéli programoknak létjogosultsága, ha előre tájékoztatom őt, későn érkezem haza.
Zsuzsival is jártunk ide meg oda, bár ő főleg az Emiljével töltötte az időt. Kiegyensúlyozott volt a kapcsolatuk, de nem volt áttörés, már ami a szexet illeti.
Jött az ősz, másodikos lettem, de az eddigiekhez hasonlóan a legjobb tanuló az osztályban. Gyakorlati helyemen, az áruházban is elégedettek voltak velem. Anyától megtanultam főzni végre, Teri mama pedig beavatott a szabás és varrás mélyebb tudományába. Ugyanis nagyjából elboldogultam, ha varrnom kellett, de ettől fogva már képes voltam elkészíteni egy ruhát ától cettig. Még arra is maradt energiám, hogy Zita rábeszélésére, ő a tanulótársam volt a divatosztályon, elmentem önvédelmi edzésre. Az egyik cselgáncsozó srác tartotta az edzéseket a saját pincéjében, csak úgy, sportból. Zita már két hónapja bontogatta ott a szárnyait, máris fogyott és természetesen sportosabb is lett. És összemelegedtek a szintén osztálytárs Tibivel. Úgy látszik, az elmúlt egy év alatt ez a srác sokat fejlődött, hiszen akkor elmenekült előlem a Kopó-zátonyról, miközben én a plédet egyengettem. Mostanra pedig egy kifejezetten klassz srác lett... és még önvédelmire is eljárt. Én csak néhány edzésre mentem el, és bár nagyon mondogatták, jó vagyok ebben, abbahagytam már a legelején. Ellenben időnként gyakoroltam Andrison, néha még Zsuzsin is... Aztán ezzel felhagytam.
Andris kitalálta, hogy miképpen védekezzünk a most még nem kívánt áldott állapot ellen. Figyeljük a naptárat, s amikor az ígéretes, nem védekezünk, ha meg veszélyes lehet, akkor ő a gumival. Utána azonnal pisil és megmosakszik, így a következő egymásba fonódások két napon át megint szabad testtel történhetnek, minden kockázat nélkül; hisz tudomása szerint az összes megtermékenyítésre alkalmas ondósejt az együttlétkor eltávozik, ami pedig marad, az éretlen. Két nap szükséges az érésükhöz. Tehát két napig nem kell félni ilyenkor. Addig erről sosem hallottam, de hát a párom alaposan utánajárt ennek. Később azért megtudtuk, ehhez nagy szerencse is kell, nem mindenkinél és nem minden esetben jön ez be. Nálunk mindenesetre jól működött.
A válóper valóban elhúzódott, az a nő azt mondta, ha őt nem tudta boldoggá tenni Andris, akkor ő se legyen boldog, meg az a kis szuka sem, akit összeszedett. Ez voltam én... Nem kértem ki magamnak, inkább sajnáltam azt a szegény nőt. Végül is kimondták a válást, Beáta eltűnt Andris életéből.
Közben közeledett ennek a számomra nagyon sűrű, izgalmas és szépséges évnek a vége, és decemberben betöltöttem a tizenhatodik életévemet. Andristól egy aranyláncot kaptam, amit sosem hordtam, mert valamiféle ellenérzésem volt az aranytárgyakkal szemben. Megértette és nem haragudott érte, nem sértődött meg. Azt mondta, egyelőre őrizgessem, majd eljegyzéskor becseréljük ezüstgyűrűkre meg bármire, ami tetszeni fog. De hogy mégis adjon valamit a szülinapomra, válasszak egy remek farmernadrágot. Úgy is lett. Bármilyen hihetetlen is, de nekem az volt az első igazi farmernadrágom.
Szilveszterkor mindnyájan Wolféknál köszöntöttük az új esztendőt, utána Andrissal visszavonultunk a lányszobámba. Bebújtunk az ágyba, és azt játszottuk, hogy az én kedvesem rajzolgatott az ujjával a hátamra betűket és számokat, én pedig megpróbáltam kitalálni, melyik betű, melyik szám az.
- Gyönyörű a hátikód, Millácskám - udvarolt a drága. - Ügyes is vagy, mert kitaláltad a számok és betűk felét.
Utána a combjaim közé nyúlt.
- A következő játék lényege, hogy ki kell találnod, melyik ujjammal dédelgetlek éppen...
- Jöhet!
Jött a dédelgetés... hol az egyik, hol a másik ujjával.
- Nem tudom, nem ismerem fel... a középső talán!
- Úgy van, nyert! És ez?
- Ez... ez nem is egy ujj, hanem kettő! - kiáltottam diadalmasan.
- Na és most melyikről van szó?
- Jaj, kedvesem, ez nem is az ujjad! Ez a Wolf-varázsvessző!
- Mert felismerted, drágám, jutalmat érdemelsz. Gyönyörre ítéllek...
Olyan édes fergeteggel szeretett, hogy az bámulatos volt. Sírtam a boldogságtól.
Délelőtt ébredtünk fel és megállapítottuk, új év köszöntött ránk. Örültünk nagyon, hogy ilyen jól kezdődött.
Tél után jött a tavasz, majd a nyár is. A színház ezúttal is itt volt, Teri mama majdnem minden előadást megnézett. Géza bácsi ismét magázott, ami megerősítette bennem a felnőttség érzését. Igaz, erre már nem szorultam rá.
Már egyéves volt a szerelmünk, amikor bekövetkezett a lehető legrosszabb, ami engem érhetett. Andrissal sétáltunk a városban, aztán leültünk egy padra.
- Édes Kamillám, be kell vallanom valamit.
- Talán azt, hogy szeretsz engem?
- Igen, azt is, mert tényleg nagyon szeretlek és nagyon bánom, hogy megtévedtem... ugyanis elvesztettem a fejem egy lánytól...
Elsötétült előttem a világ... és nem jött ki egyetlen szó sem a számon... Sírni kezdtem... Csak sírtam és sírtam.
- Ne haragudj...
Aztán nagy nehezen, még mindig sírva, megkérdeztem:
- Hogy voltál képes ezt tenni? Ez a szerelem?
- Nem akartam hűtlen lenni, de ő belém szeretett, és olyan helyzetet teremtett, amikor már egy férfiember nem tud mérlegelni, mert nem a tudat, hanem az ösztön dönt.
- Ilyen nincs! - ordítottam tehetetlenül nagy elkeseredésemben és felébredő dühömben.
- De Millácskám...
- Nem vagyok a Millácskád! Megaláztál, összetörted bennem a szerelmet, a bizalmat, mindent!
Sírva rohantam Zsuzsihoz, és ha akadozva is, de elmondtam neki. Letörten hallgatta, nem tudta megérteni, hogyan tehette ezt a bátyja.
Otthon Apa kiabált, szidott mindkettőnket, főleg Andrist, Anya meg velem sírt, és próbált vigasztalgatni. Wolfék azt mondták, szégyellik fiuk tettét, de mert a fiuk, továbbra is szeretik, s remélik többé nem tesz így, és hogy előbb-utóbb ki tud majd engesztelni engem. Erre a jövőképre Apa olyan csúnyán nézett rájuk, hogy elmondhatatlan.
Nem tudtam elviselni ezt a helyzetet, hogy akit szeretek, ezt tette velem. Szakítottam. Ő még hetekig keresett, írt, magyarázkodott és könyörgött nekem, de nem hatott meg, pedig nekem fájt a legjobban, hogy vége.
Eltelt pár hónap és már nem fájt annyira. Ősz végén közöltem mindenkivel, hogy nem haragszom Andrisra, nem is vádolom, megbocsátottam neki. De a szívemet többé nem bízom rá.
Amikor megtudta, hogy megbocsátottam, megjelent és kért még egy esélyt.
- Nem!
Erre vadul csókolni kezdett és ölelgetni. Elgyengültem a karjaiban... de aztán észhez tértem és ellöktem magamtól.
- Már nem tudnál boldoggá tenni! Majd akad nekem más... aki a hűségével is megajándékoz! Te meg szaladj a macádhoz, ha már annyira szeret téged, hogy képes volt feldúlni a mi gyönyörű kapcsolatunkat!
Így ért végett az első igazán komoly szerelmi kapcsolatom, az első farkassal, Wolf Andrással.
