A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Farkasok kedvese 32. fejezet: A KÉTSZERESEN IS ROSSZ KÉPLET

Nem vártam sokat azzal, hogy Egonhoz menjek. Korrekt ember, jóképű, sármos férfi, komoly művész és jó vagyok nála... Ráadásul bevett az üzletbe is... ez utóbbi azért túlzás, csak fellengzős akartam lenni egy kicsit, ezért mondom így... Mindenesetre kerestem azon, hogy ő jól fest. De fogalmazhatok másként is. Pénzt kerestem a testemmel... Hú, ez rondán hangzik! Én csak hozzájárultam a műhöz, persze komoly szerepet vállaltam benne, és már ez is elég kellett volna, hogy legyen nekem. De Egon másként gondolta, ő megfelezte velem a pénzt. Még nem mondtam el otthon, hogy ennyi pénzem lett. Mivel is magyaráznám, honnan van?

Ott ültem Egon mellett azon az ismerős kanapén. Nem volt kedvem modellt állni, ülni, inkább csak úgy ellenni...

- Mesélj valamit, drága Kamilla!

- Jól van, mesélek - sóhajtottam egyet és elkezdtem. - Hamarosan itt a szüret. Mindig szerettem szüretbe menni. Szedni a szőlőt, hallgatni a papáim dumáit, fogadni az éppen nálunk szüretelő srácok bókjait, kétértelmű megjegyzéseit.

- Azt elhiszem, az kedvre deríti az embereket. Mármint, hogy körülötted lebzselhetnek… Egy ilyen gyönyörű, fiatal lány is vidámabban dolgozik, ha udvarolnak neki. De a bort nem szereted, azt mondtad egyszer nekem.

- Erről jut eszembe, Egon, a málnaszörp. Azt szeretem. A bort sose szerettem, pedig mindig volt otthon. Korábban minden évben vett Pistapapa meg János nagyapa egy hordó bort, és később meg lett véve a szőlő, vagyis a szőlőskert, és így már saját bort csináltak.

- Tessék, itt a málnaszörp. Egészségedre!

- Egészségedre!

Felhajtottuk az italt. Egon hozzám hajolt és megcsókolta a számat. Rövid csók volt, de nagyon kedvemre való. Sokatmondó szemekkel néztem rá, reméltem, itt nem fogunk megállni.

- Mesélj még nekem! - invitált.

- Jól van, mesélek. Nem szeretem a bort, viszont nagyon szerettem kislányként a vasbort. Tudod, mi az?

- Kanalas gyógyszer, tudtommal.

- Így van. Na, én ebből kaptam, ha valami bajom volt, és imádtam is. Nagyon finom az íze, és nálam mindig hatott is.

Felhúztam a lábaimat magam alá, így volt kényelmes társalognom.

- Folytasd, kedveske!

 

- Jól van, egyetlen Egonom, folytatom. Volt szó a borról, és Pistapapának van is pincéje. Nem nagy, de azon a pár hordón kívül ott van még az élelmet tároló, szúnyoghálóajtós kis piros szekrényke, nem is egy, hanem mindjárt három. Mind a mai napig használjuk, pedig már van hűtőszekrényünk. Amíg nem volt, addig csak itt tartottuk a hűtést igénylő kajákat. Ja, és tényleg, még arra is emlékszem, hogy leengedtük a kútba. A fazekat beletettük a kút vizes vödrébe és leeresztettük valamivel a vízszint fölé. És sose romlott meg az étel, ott lent jó hideg volt nyáron is. És a pincében tároljuk a krumplit is, mert nem fagy meg ott, és el is fér, amennyi nekünk kell a télre.

- Gyönyörködöm benned, nézlek... szép vagy, ahogy így mesélsz nekem...

 

Mosolyogtam, őszinte jóérzéssel. Gyere már, kedves Egon és tégy magadévá! Ez volt a szép gondolatom.

- Mesélj még, kérlek!

- Jól van, bár már fáradok kissé... Szóval... Anya nagyon szereti a halat, de Apa is. A többiek is, csak én vagyok az, aki kevésbé. Csak a rántott pontyot eszem meg. Rizzsel vagy sült krumplival. Hetente, de legalább tíznaponta főzünk otthon halat.

- És te mit eszel olyankor, angyalka?

- Sajtot, tésztát. A halászlétésztát eszem kakaósan vagy lekvárosan, néha mákosan is.

- Horgásznak is az otthoniak?

- Hogy a fenébe ne horgásznának, hiszen dunaangyalosiak, vagy mi a szösz! - mondtam szabadon, felengedve, és bár csak málnát ittunk, mintha kissé részeg lennék, ilyen érzésem volt. - Fognak is időnként, főleg keszegféléket, de alkalmanként ponty is akad a horogra, meg csuka, süllő, balin is.

- Van kutyád, kicsim?

- Van, de már alig él, alig lát. A Berci. 

Megmozgattam a lábaimat, mégpedig úgy, hogy eközben kivillantsam életem legelső vad-piros bugyiját is.

- Mesélj még, Kamilla, annyira élvezem ezt! - kérte ez a nagy gyerek, akinek, úgy látszik, csak a mese kell, a mesélő nem... 

- Jól van, Egonka, de ez lesz az utolsó mese, utána tentikélni fogsz, azaz lefekszel...

- Igenis, megértettem - mondta  vidáman.

- Hát figyelj, Egonka! János nagyapának voltak nyulai, de még vannak is, csak már nem olyan sok, mint régebben. Egyszer az a hír járta a városban a nyulászok körében, hogy valakinek, a sorompón túl, a baromfikeltető mögötti valamilyen kis utcában nyolckilós belga óriása van. És tíz forintért lehet nála pároztatni. És akkor nagyapám mind a négy anyanyulát ott pároztatta, és nekünk is lettek hasonlóan nagy nyulaink, holott előtte a legnagyobb is csak bő hat kiló volt. Nem tudom, miért, megmaradt bennem annak a nagy baknyúlnak a neve. Góliát. Később pedig egy valamivel kisebb baknyúl is benősült onnan a nyulainkhoz, azt Zsigának hívták. Mint a kanjainkat,  amikor voltak. Mármint hímnemű disznóink.

Ránéztem Egonra és nyelvemmel a felső ajkamat kezdtem nyalogatni, hátha észre tér már végre...

- Utolsó mesém, ami nagyon-nagyon rövid lesz, íme, tessék! Szerettem, amikor jöttek a srácok és meglocsoltak Húsvét hétfőn. Azt is, amikor Karácsony után valahogy, nem is tudom, melyik napon, talán Aprószenteknek hívták az ünnepet, szintén jöttek és jól elsuprikálták a popsimat. Ez a szokás kiment a divatból. Pedig, akár most is, olyan jólesne, ha valaki megsuprikálna...

- Ezt ismerem én is, jártam is suprikálni gyerekkoromban.

- Ennek örülök, ez jó hír - mosolyogtam sokat sejtetően.

Hallgattunk egy percet.

- Nem vagy éhes, Kamilla?

- Köszönöm szépen, kedves vagy, de nem vagyok éhes. Inkább gyengédségre vágyom...

 

Végre a festőművész úr értett a szóból. Odajött és csókolni kezdett. Én meg vetkőztetni és vetkőzni. Nemsokára ruhamentesen néztünk farkasszemet egymással. Végignyúltunk a kanapén és Egon már kissé vadabbul, de számomra nagyon is élvezhetően folytatta a csókolást. Semmimet se hagyta ki belőle, minden testrészemet bebarangolta. És ezzel a hatalmas csókos, nyelves hadjárattal, a múltkorihoz hasonló módon kirobbantotta belőlem a gyönyör visszafoghatatlan hangjait.   

Nagyon jól sikerült ez a szépséges játék, bár nem engedte, hogy közben én is dédelgessem. A csúcs után jó volt ott heverni mellette nőként, gyönyörűségesen kielégítve.

- Egon, drága Egon! Ez fantasztikus volt, nagyon, de nagyon ügyes vagy. De hiányolok valamit. A te élvezetedet - mondtam ki azt, ami miatt lázadt a lelkem.

- Nekem az az élvezet, hogy élvezethez juttathattalak, drága angyalka.

- Most mesélj te, mit is jelent mindez. Magyarázd meg, miért nem gyűrsz magad alá, miért nem horgonyzod belém a hímes vessződet!

- Jól van, Kamilla, elmesélem. Tudod, sokan panaszkodnak a párjukra, hogy önző, csak a saját gyönyörére törekszik, partnere kevésbé érdekli. Én nem akarok ilyen lenni, még véletlenül sem. Ezért adni akarok, és meg is teszem, ha összejön, ha valaki ezt elfogadja tőlem. Ezzel párhuzamosan a saját gyönyörömre nem is törekszem, ezzel is bemutatva, a másik fél, jelen esetben te vagy a fontos, a te gyönyöröd, élvezeted. Azonban mégiscsak nagyfokú élvezet az enyém, mégpedig lelki-izgalmi. Láthatom a testedet, gyönyörködhetem benne, mert csodálatosan szép, izgató és fiatal. Ráadásul a te tested, és téged szeretlek is, a szívemben laksz. Megfoghatom, simogathatom, ölelhetem, csókolhatom, és minden elképzelhető módon dédelgethetem a szépséges  testedet, és ezek ezernyi mennyei csodát jelentenek nekem. Gyönyörködöm a gyönyörödben is. Ettől többet akarnom miért is kellene? Talán furcsa, de hidd el, normális vagyok, viszont ezt a dolgot én így kezelem a helyén. És köszönöm neked, hogy az enyém vagy. Látod, sosem követelek semmit, csak kérek, illetve tán még azt se, hanem amikor adni szeretnél, elfogadom. Örökké hálás vagyok érte.

Meghatott ez a vallomás, meg is értettem, de megtaláltam benne a hibát. 

- Egon, kedves! Köztudott, hogy adni jobb, mint kapni. Igaz? Igaz hát. Te is adni szeretsz. Igaz? Igaz hát. Na és a partner? Szerintem ő is szeretne adni, annak öröme neki is kijár. De te, kedves Egon, megfosztod őt ettől. Konkrétabban mondva, megfosztasz engem most attól, hogy adhassak. Adhassak neked privát testi gyönyört mindazokon a gyönyörökön túl is, amiket az önzetlenséged alatt a dédelgetésemmel bezsebeltél. Egy férfinak ősi és jogos az a vágya, hogy behatoljon a nőbe és magáévá tegye. Erről te lemondasz, de ez a lemondás megfoszt valamitől, és ugyanakkor engem is megfoszt valamitől... Kétszeresen is rossz képlet. És a gyakorlatban a nagy önzetlenséged egyben önzőség is... Lehet, összevissza beszélek már, de ugye érzed, mit akartam mondani neked... te drága, önzetlen fiú.

Hallgattunk egy sort. Aztán megszólalt:

- Kamilla, értelek, igazat is adok. Amit én csinálok, az tényleg hibás alapokon áll.

Ennek a mondatnak annyira megörültem, hogy ráborultam az ölére, és minden odaadásomat belevittem abba, hogy édes gyönyört érezzen. Hevült és hevült, de nem várta meg a végkifejletet, hanem maga alá gyűrt és belém vágott mint a villám, de ez egyben végtelenül csodálatos is volt. Sírva fakadtam... és boldog voltam, boldog voltam. Mielőtt elaludtam volna, a következőt még ki tudtam mondani: 

- Farkas vagy, Egon, igazi farkas.

 

 

Farkasok kedvese 32. fejezet: A KÉTSZERESEN IS ROSSZ KÉPLET hozzászólásai

Szólj hozzá

0.01 mp