A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Farkasok kedvese 33. fejezet: AZ ANGYALOSI GÉPGYÁR PROFILJÁRÓL

 Zsuzsi természetesen megint nagyon örült a boldogságomnak. 

- Na ugye, látod? Most már Egont is kénytelen vagy a leltározásnál figyelembe venni, most már nincs mese, egy test voltatok. Bár én eddig is azt mondtam, komoly testi kapcsolatod volt vele még e nélkül a tegnapi randevú nélkül is. Illetve van is, mert, gondolom, ezzel nincs vége...

- Nincs hát! Ő is farkas a szememben, farkassá avanzsálódott. Talán Egonfarkasnak fogom hívni, vagy Farkaspiktoromnak. Szerintem most igazán járni fogunk.

- Akkor a Lóri egyedül maradt... ő nem farkas a fiúid közül. De mit szólnak majd Egonhoz otthon? El vagy tiltva tőle.

- Ezt még nem tudom. De meg fogom oldani, muszáj. Egon jó fej, szeretjük is egymást, és már történtek velünk közös csodák.

- Tetszik, hogy így lelkesedsz. Nagyon kívánom neked, hogy boldog legyél!

- Tudom, Zsuzsikám, tudom. Én meg drukkolok neked Gyuszkóért. Ma találkoztok, legyen szerencséd, mert néha az is kell.

- Mit vegyek fel?

- Jaj, hát bármit! Minden ruhádban első osztályú nő vagy. Önbizalmat, azt végy magadra, és kezdeményezőkészséget is, sok múlhat rajta.

- Értettem, úgy fogok tenni. De mit vegyek fel?

- Nyárvég van, mehetsz könnyű, színes ruhában. Vagy abban az élénksárga shortban, valami nagyon kék felsőt húzz hozzá. Esetleg a csíkos lasztexnacidban, habár az talán meleg lesz... Van az a régi, khaky színű halásznadrágod is, az vékony, nem lesz meleged benne. Fehér felsővel nagyon cuki... Hoppá! Hisz itt az új csoda, a forrónadrág!

- Igazad van,  a régebbi nacik már nem divatosak. Frizura?

- Bármilyen jó. Ha csak így hagyod, kedvesen loboncosan, az szerintem nagyon szexi. Angela Davis frizut nem tudok csinálni neked, bár az sem lenne rossz.

- Köszönöm az ötleteket. Marad a hajam, és abban a ruhában megyek, amit neked vettem két éve...

- Rendben, gyere át érte.

Zsuzsi elvitte a ruhát, én pedig bevallottam Egont Anyának. Először kézzel-lábbal tiltakozott, aztán elfogadta, megértette, hogy rendes ember és vonzó férfi, egy a hibája, hogy már harmincnéhány éves.

- Harminckettő.

- De apád előtt még titkoljuk egy ideig.

- Ahogy akarod, Anyukám. De van még valami. Tilosban jártam, egyértelmű, de jól érzem magam Egon társaságában, ezért történt. Meg... meg aztán ígértem is neki még korábban, hogy ha majd nagykorú leszek, festhet rólam egy aktot is...

- Akkor hamarosan lefesthet, hiszen maholnap nagykorú leszel. Bár... ha szerelmi kapcsolatban vagytok, az már magában is nagykorúsít... - és akkorát sóhajtott az én édesanyám, hogy Apa odakint meghallotta és benyitott. Vagy csak véletlenül?

- Miről pusmogtak ti ketten? Titok?

- Igen, Apukám, titok - öleltem át. - Ha majd nem lesz titok, neked is elmondjuk.

- Micsoda szemtelen kis nő lett ez a lány, igaz, Annám?

- Felnőtt, tudomásul kell vennünk. De nagyon jó lány, én büszke vagyok rá.

- Helyes - nyugodott meg Apa. - Akkor csak beszéljétek meg a titkot. De nehogy kihagyjatok valami igazán fontosból engem!

- Rendben van, mindenről tudni fogsz majd, amikor kell - mondtam tovább a szemtelennek tűnő stílusban, de éreztem, Apa nem gyanakszik, azt hiszi, viccelődök csak.

- Nos, mi van még? - kérdezte Anya, miután Apa kiment.  

- Lefestett már...

- Jaj nekem! 

- Anyaaaa! Kiskorú vagyok, de felnőtt nő. Már több, mint két éve. Te is elismerted ezt. És most szerelem van Egon és köztem, és ez mindenre feljogosít. Joga van a meztelenségemhez.

- Akkor ez nem csak... a barátkozás... eleje... már minden megvolt... Minden megvolt?

- Anyukám, hisz nőből vagyok ő meg férfiból.

Sírdogálni kezdett, átöleltem, visszaölelt, én is sírdogálni kezdtem...

- Anyukám - suttogtam a fülébe. - Azt az aktot eladta Egon, és enyém a fele pénz. Három és félezer forint.

- Hogyan? Mennyi? - kérdezte nagy meglepetten. - Ez már számít a háztartásban. Nem állunk jól, a templom előtt elmenve a templom egere rám is köszönt, hogy jó napot, kedves kolléganő.

Ez a szöveg felvidított mindkettőnket.

- Tessék, itt van - nyomtam a kezébe a pénzt. - Te jobban tudod, mire kell most leginkább.

 

Ezen a napon csak délutánra kellett bemennem dolgozni, gondoltam, előtte kibicikliztem a kilátóhoz. De a strandon megláttam pár izmos fiatal srácot, akik még jó idő lévén ott fejeltek a vízparti homokon. Gondoltam, odamegyek hozzájuk, ha csak két percre is, és közben arra gondolok majd, hogy Egonnal milyen jó a szerelem, milyen édes a szex. Utána vidáman távozom azzal a tudattal, hogy megbámulnak, néznek utánam egy darabig.  Egonnak is elmesélem majd, sikerem van a fiúknál úgy általában, de én őt szeretem, az övé vagyok. 

Az egyik srác Palkó volt, akivel még zsengécske leánykoromban jártam két hétig. Ő volt az, aki azt mondta, feküdjünk le náluk, amikor a szülei nincsenek otthon. De ez nem történt meg, mert én nem akartam. Közelebb menve kiderült, Matyi is ott van köztük, aki valamikor, még ugyancsak az általános iskolában tökéletlennek nevezett és közölte, sohasem kellenék neki. Én meg, teljesen jogosan lebunkóztam. A másik négy srác ismeretlen volt. 

- Beállhatsz, Kamilla! - invitált Palkó.

- Kösz, most nem, csak kerestem valakit.

- Akárkit is kerestél, minket találtál. De választhatsz közülünk, igaz, srácok?

- Úgy ám, erről bizony lehet szó - helyeselték Palkó ötletét a többiek.

Azt néztem, Palkó arca milyen durva lett, koravén, és valahogyan az egész ember egy kissé ellenszenvesnek tűnt. Nagyon megváltozott a három év alatt.

- Mivel ezt most így meg is beszéltük, többet ne is essék róla szó, már megyek is - jelentettem be nekik. - Sziasztok!

- Várj egy percet! - kiáltott utánam Matyi.

Én csak mentem, mintha nem is hallanám. Utolért.

- Valamit mondani szeretnék - kezdte. -  Egyszer régen megbántottalak téged. Azt mondtam, nem vagy tökéletes és nekem sosem kellenél. Szóval... bocsánatot kérek ezért.

- Rendben van, nem haragszom, már el is felejtettem.

- Én nem felejtettem el. És téged sem... Tudod, akkor nagyon bunkón viselkedtem, igazad is volt, hogy ezt mondtad rám. De szeretném elmondani, hogy tökéletes voltál akkor is, és most  is. Csak én gyáva voltam, és nem mertem lépni... hogy te meg én esetleg... és elkeseredésemben megvadultam. Ez van, sajnálom, hogy nem volt több bátorságom, vagy több eszem.

Meghatott kissé, meg is sajnáltam, hogy akkor így hoppon maradt, és legszívesebben megcsókoltam volna, persze csak baráti csókkal, hogy érezze, tényleg nem haragszom rá. De mégsem tettem meg, mert ez az utólagos vallomás ehhez a reakcióhoz mégis kevés volt.

- Semmi baj, Matyi, spongyát rá!

- Kamilla... járjunk egymással... kérlek - és olyan könyörgő tekintettel nézett rám, hogy én még ilyet nem is láttam.

- Nagyon kedves az ajánlatod, de van valakim, ő a férfi az életemben, így hát nem mondhatok neked igent. Most mennem kell, keresem tovább az Évát.

- Értem, megértem. Egyet hadd mondjak még el.

- Mondjad!

- Egykor híres feltaláló leszek, és akkor sajnálni fogod, hogy nem engem választottál. Ugyanis fel fogom találni az ehető bugyit.

- Ez tiszteletreméltó elképzelés, én már most gratulálok neked!

- Akkor még egyet szeretnék elmondani.

- Tessék!

- Olyan gyönyörű, kerek feneked van, Kamilla, hogy ilyet még esztergálni sem lehet! Elhiheted, értek hozzá.

- Elhiszem, Matyi, csupán az lep meg, hogy ott, nálatok, az Angyalosi Gépgyárban még ilyesmivel is próbálkoznak, hogy női fenekek esztergálása. Azt hittem, csak ipari fémmegmunkálással foglalkozik a gyár, művészettel nem. Bármelyik nagyapám, ha hallaná ezt, azt mondaná, bizony, bizony, épül a szocializmus… Viszlát, Matyi! Most már tényleg mennem kell!

Jól éreztem magam ettől a kis közjátéktól, és egy kicsit el voltam ájulva magamtól, hogy micsoda remek választ adtam az esztergálós szövegre. Bár ritkán tettem ilyet, hiszen nem volt énekhangom, most mégis rákezdtem a sok év óta népszerű Omega-dalra. 

- Igen, hív egy gyöngyhajú lány, álmodtam, vagy igaz talán, rám vár gyöngye mögött, ég és föld között...

 

Délután el kellett vinnem egy ruhát egy címre, hogy megpróbálja a vevőjelölt, aki ugyan nem volt mozgásképtelen, inkább csak kényelmes, és ezt a külön szolgáltatást is megkaphatta valamiért. Meg is felelt a ruha, ott is hagytam, ki is fizette. Visszafelé egy másik útvonalon mentem, és Lóriék utcáján keresztül. Nem volt szándékos, hogy arra tévedtem, inkább a Sors által irányítottnak gondolom. Ugyanis akkor vettem csak észre, hogy az az utca nem más, mint a Farkas utca. Ez azt jelenti, van egy olyan kapcsolódási pont, ami Lórit is a leltáramba engedi, mert ha más miatt nem is farkas, de az utcájuk neve szerint mégiscsak...

 

 

Farkasok kedvese 33. fejezet: AZ ANGYALOSI GÉPGYÁR PROFILJÁRÓL hozzászólásai

Szólj hozzá

0.002 mp