A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Farkasok kedvese 38. fejezet: ELCSÁBÍTOM, AKIT SZERETEK

Jött is mindjárt a megfelelő alkalom. Merthogy úgy döntöttem, nem kezdeményezek  beszélgetést róla, hanem inkább cselekszem. Ragyogóan rendbe hoztam, és még ki is rittyentettem magam. Rövid, fehér dzseki, piros sál, fekete miniszoknya, piros harisnya és fekete csizma. Így vártam Budát az állomáson. Úgy tudtam, a szüleinek dolga van aznap délután. 

Megnézett minden hímnemű egyed. Kedvesen meg is szólítottak, dicsértek meg ilyesmi. Egyetlen keményebb szöveg volt, de valójában nem lehetett szemtelenségként felfogni, inkább őszinteséget éreztem belőle.

- Szép kislány, kinyalnálak a bugyidból - hangzott egy kigombolt kabátos, nyakkendős, öltönyös fickó hangja, és e szavak komolyságát bizonyítandó megigazította a nyakkendőjét.

Nem válaszoltam, úgy tettem, mintha nem hallottam volna.

 

Jött az én kedvesem, megcsókoltuk egymást, belekaroltam és mentünk haza, vagyis hozzájuk.

- Minden rendben, édes? - érdeklődtem a hogyléte felől.

- Igen, a legnagyobb rendben. Nagyon örülök, hogy elém jöttél. Anyáék Edit nénihez mentek, valószínűleg ott is maradnak holnapig. Azt mondta, van kaja elég a hűtőben, nem fogok éhen halni addig sem.

- És Eszter?

- Velük ment ő is.

Otthon először is bekapott két falatot.

- Kopog a szemem az éhségtől, de úgy is mondhatnám, farkaséhes vagyok.

Ezt jó jelnek vettem. Mármint az utóbbit.

- Letusolok - mondta utána.

- Én meg addig készítek egy meglepetést neked, ott találod majd a szobában. Amint megfürödtél, gyere és nézd meg!

- Jaj, ez jó lesz, sietek, ahogy csak tudok.

Levetkőztem meztelenre és bebújtam az ágyba. Kisvártatva benyitott, én akkor a fejemre is ráhúztam a paplant. Kevéske csend után megszólalt egészen közelről.

- Édesem, kitaláltad a gondolataimat. 

Mellém bújt, kicsit remegett, de én is... Óvatos simogatásokkal kedveskedett, apró csókokkal halmozott el. Felfedezte a vággyal teli testemet, én pedig egészen szelíd módon viszonoztam a csókokat, a simogató lépéseket.

- Szeretlek... - súgta.

- Én is...

A combjaim közé fészkelte magát, engedelmesen szétnyíltam. Eljött a várva várt pillanat, eggyé váltunk... Lüktetett a világ, a kettőnk világa... egymásban lüktettünk, egymásban dobogtunk... Vitt, repített minket a ritmus szédülése, a fokozott lihegés közben apró hangocskák muzsikáltak... Felgyorsult a mozgás, ekkor kinyitottam a szemem és láttam a kedvesem arcát, miközben beteljesült a boldogsága.

Ez kihozta a könnyeimet. 

- Egyetlenem - mondtam sírdogálva, végtelen lelki emelkedettségben.

- Szeretlek...

Ekkor óriási vágyat éreztem a fizikai beteljesülésre. Megmozdultam és beleharaptam Buda szájába.

Visszavette tőlem hadait, de néhány másodperc múlva újra eggyé váltunk.

- Ez a röpke visszavonulás egy fortély... újult erőt ad - mondta kedvesen, majd szépséges adni akarással a gyönyörbe ringatta égő testemet.

Újrainduló sírásom már a gyönyör sírása volt.

 Édes fáradtsággal hevertünk egymás karjaiban. Boldog voltam, szédületesen boldog.

- Boldog vagyok - súgtam a fülébe, mert ki kellett mondanom.

- Én is boldog vagyok... 

- De jó - nyugtáztam, majd pár perc múlva elaludtam.

Nem tudom, meddig tartott ez, Buda hangjaira eszméltem.

- Mindig is rád vártam... sohasem szerettem így még senkit... te vagy életem legnagyobb élménye... a minden vagy, Kiskovács Kamilla.

- Jó hír - nyöszörögtem alig hallhatóan.

- Te ébren vagy?

- Azt hiszem... vagy csak álom ez az egész?

Megcsókolta csukott szemeimet.

- Már szerettem volna korábban is, hogy ez megtörténjen, de annyira elvarázsolódtam tőled, édesem, hogy nem mertem ezt a meglévő harmóniát megbolygatni ezzel. Ugyanis éreztem, nekem is sikerült elvarázsolnom téged - vallotta be.

- Én is erre gyanakodtam... és jól érezted, el voltam, vagyis el vagyok varázsolva általad.

- Nem baj, hogy ez így történt?

- Dehogyis baj - könyököltem fel. - Ez így volt a legtökéletesebb...

Ezután fölébe kerekedtem és harapdálni, csókolni kezdtem. Imádni való vadsággal viszonozta. Újraéledő vággyal ráhelyezkedtem, és foglyul ejtettem követelőző vesszőjét.

Ficánkoltam, mint hal a vízben. Már szépen felszaladtunk a képzeletbeli létrán, amikor hirtelen lefordított magáról, letepert és szinte beledöngölt az ágyba. Elrepültem remegő vonaglással, és e csoda közepette önkéntelen jajszavakat kiabáltam.

- Csodálatos vagy, szerelmem - hallottam, miután kissé lecsitult szívem eget verő kalapálása, majd még valamit mondott ez a derék hímfarkas, de már nem jutottak el hozzám a szavak, megint alámerültem az álmok birodalmába.

 

Felébredtem. A párom mellettem aludt, egyik kezével a combjaim között. Talán volt még egy menetünk, csak én átaludtam? Nem hiszem... észrevettem volna. Erre a gondolatra elmosolyodtam. Ekkor egészen szürreálisnak tűnt a váratlan hang, Eszter hangja.

- Kamilla, lucskosan vagy szárazon szereted a tojásrántottát?

Mielőtt felfogtam volna, nyílott az ajtó és megjelent a hang tulajdonosa.

- Olyan édesen aludtatok, ölelve egymást, hogy le is fényképeztem... Nem baj, ugye.

Nem kérdezte, kijelentette.

- Nagyon aranyos vagy... - tértem magamhoz. - Én úgy szeretem, ha nincs agyonsütve.

- Tessék kikászálódni az ágyból, mindjárt itt lesznek Anyáék is!

- Hogy kerülsz ide? - kérdezte a közben felébredt Buda. - Hát nem Edit néninél vagytok?

- Mégse maradtunk ott, hazajöttünk. Benyitottam és megláttalak benneteket. Mondtam Anyáéknak, hogy az ágyban vagytok... Erre elmentek sétálni, én is, aztán én visszajöttem, nehogy az legyen, nem ébredtek fel ebből az álomvilágból. Kívánom egyébként, teljes szívből, hogy álmodjátok tovább a szerelmeteket!

- Jé, mennyi kaja van a hűtőben, csak most látom, én meg nekiálltam tojásrántottát készíteni. Sok eszem van... - de ezt már a konyhában mondta, csak úgy magának.

 

Nemsokára megjöttek Buda szülei, mi már ettük a tojást. Az anyukája úgy ölelt meg, olyan kedvességgel, mint ahogyan eddig még sose, pedig szeretett ezelőtt is. Az apukája egy üveg pezsgőt tett az asztalra.

- Igyunk erre a szép napra. Ma minden olyan szép volt, hogy megérdemel egy koccintást. Igaz, fiatalok?

Éreztem, hogy elpirulok, de azért megelőztem Budát a lelkes válaszadással.

- Igen, ez egy csodálatos nap!

 

Farkasok kedvese 38. fejezet: ELCSÁBÍTOM, AKIT SZERETEK hozzászólásai

Szólj hozzá

0.016 mp