A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Farkasok kedvese 47. fejezet: A HAZUGSÁG

Az első házastársi vitán, félreértésen vagy meg nem értésen, azaz válságszerűségen tehát túl voltunk, de ezzel együtt a mézes időszak is mögöttünk maradt. Ölelkeztünk, szeretkeztünk, de már nem olyan sokat, és kevésbé cifráztuk.

 

Zsuzsi barátnőmnek jól telt el az első egyetemi éve, elégedett is volt mindennel, kollégistaként is jól érezte magát. Imrével kiegyensúlyozott volt a kapcsolat, megfordult már fejükben a házasság gondolata is, de addig még bőven volt idő, hiszen az egyetem több évet követelt, és ez volt az elsődleges.

 

Jött az áruházba egy Áron nevű srác, segédmunkásnak vették fel. Két-három évvel fiatalabb volt nálam. Szép, zöld szemei voltak, vörös haját mindig kócosan viselte, és latinul tanult kedvtelésből. Kissé bicegett, azaz mozgásszervi problémája volt, de ez nem akadályozta abban, hogy hajtsa a cég triciklijét, valamint a saját bringáját is biztonságosan használja. Nagyon értett a kerékpárokhoz, munka közben volt is alkalma ezt a tudást hasznosítani, hisz sok kerékpárt adott el az áruház, ezeket össze kellett állítani. Amúgy mindenki kihasználta őt, boltba küldték, fütőolajat hozattak vele otthoni célra, és privát biciklijavításokat is kértek tőle. Mindenkihez kedvesen viszonyult, de nekem megkülönböztetett figyelmet szentelt. Egyértelmű volt, hogy nagyon tetszem neki. Én pedig viszonoztam a kedvességét. Nem kértem tőle soha semmit, azt hiszem, ez is tetszett neki. Többször is leste, mit csinálok, hogy abban a segítségemre legyen. Ha segített, megköszöntem, megajándékoztam egy mosollyal, és a szemébe néztem. Ilyenkor vágyakat véltem felfedezni ott, és tisztalelkűséget. 

A nők átnéztek rajta, vagyis nem vették férfiszámba. Ez engem nagyon felháborított, szóvá ugyan sose tettem, de Áronnal éreztettem, hogy értékes embernek tartom; és mert nőként apró kis kedveskedéseket tapasztalt felőlem, ettől férfinak érezhette magát. Miféle kedvességeket? Néha megcirógattam az arcát, megigazítottam a haját, a gallérját, és ha úgy adta a sors, hogy mögöttem jött fel a lépcsőn, ringattam magam... Ő pedig hálásan nézett rám, boldog volt, hogy a közelemben lehet. Többször együtt mentünk át ebédelni is. Amikor valamit elügyetlenkedett a sérülése okából, én úgy tettem, mintha nem venném észre, és fokozott türelmet tanúsítottam vele szemben. Valami volt köztünk, valami ártatlan, szelíd, kedves játék, amiben mindketten jól éreztük magunkat.

Amikor Budát újból megláttam azzal a csinos csajjal egy parkban, miközben lelki segélyben részesítette, Áronra gondoltam... és eszembe jutott az általam kiötlött, Zsuzsinak frissiben elmagyarázott, a megcsalás megbocsátását elősegítő védekezési technika. Lefeküdni valakivel, mielőtt engem szembesít a párom vagy a sorsom azzal, hogy meg vagyok csalva... Talán... talán elkövetem ezt... Áron pedig a Mennyországba jut...

- Drágám, szoktál-e még beszélgetni azzal a lánnyal, aki csak neked tudja kiönteni a szívét? - kérdeztem Budától két nap múlva.

- Már régen találkoztam vele - válaszolta. - Biztosan megoldódtak a problémái.

Ezúttal hangtalanul, könnyek nélkül sírtam. De annyira fájt a hazugsága, hogy nagyon... Mégsem árultam el, mi zajlik a szívemben. Megcsókoltam a feje búbját.

- Hál'istennek. 

Különösen nézett rám.

- Akarsz még mondani valamit, Kamilla? 

- Miért? Kellene?

- Anitáról. Akarsz-e tudni még valamit róla?

Szóval Anitának hívják.

- Anitáról? Ki az az Anita? - adtam a hülyét.

- Na ne add a hülyét. Most beszéltünk róla.

Ezt a szót még sosem mondta nekem a férjem.                

- Bocsánat, én már el is felejtettem, hogy az előbb a kis védencedről kérdeztelek. Még sose mondtad, hogy Anitának hívják.

- Akkor most mondom. De mint az előbbi válaszomból megtudhattad, már régen találkoztam vele, nincs közöm hozzá, tehát ne legyél féltékeny!

- Rendben van, megnyugtattál. Nem vagyok féltékeny - jelentettem ki látszólagos nagy határozottsággal, de közben belül összeomlottam, hiszen hazudott nekem.

- Különben is mást szerettem volna megbeszélni veled - tettem hozzá kis idő múlva, miután összeszedtem minden erőmet.

- Csupa fül vagyok!

- Jövő szombaton céges kirándulás lesz. Jelentkeztem rá két fővel.

- Ez szépen hangzik... de valahogy nincs nagy kedvem. Nem baj, ha én nem mennék?

- Neee... Buda, menjünk el...

- Te elmehetsz, menj csak, ha kedved van. Nekem nincs kedvem, én nem szeretnék menni. Bocsáss meg, nincs nagy hozzáállásom a kollégáidhoz.

- Ez szomorú. De ha nem, hát nem. Akkor megyek nélküled. Pedig eltölthettünk volna egy szép éjszakát Veszprémben. A párok kétágyas szobát kapnak.

- Ott is fogsz aludni?

- Igen, ez kétnapos út lesz. A cégtől negyvenen jelentkeztek, az áruházból huszonketten. Szombaton szabin leszek. Én a másik héten vagyok szabadnapos.

Ez utóbbi azt jelenti, hogy már hetvenkettőben vagy hetvenháromban bevezették a negyvennégy órás munkahetet. Az áruházban ezt úgy oldották meg, hogy négy részre osztották a dolgozókat. Első hét hétfő a szabad, első hét szombat a szabad, második hét hétfő, második hét szombat a szabad.

 

Senki nem ült Áron mellé a buszon, aminek örültem, így aztán én lettem az első számú útitársa. Aktív voltam mindenkivel egy kicsit, nehogy feltűnő legyen, csak Áronnal beszélgetek, csak vele vagyok. De Áron mellett ülve, arra gondolva, hogy nincsenek bennem gátlások, és ezt a kedves, félénk srácot boldoggá teszem, legalábbis reméltem, a kirándulás alatt ez megtörténik, e tudattal boldog voltam.

Elfogadtam, amivel megkínált, én is adtam neki amim volt. Hozzáérintettem a combom, és mintha nem is venném észre, hagytam... Úgy fordultam erre vagy arra, beszélgetni Zitával vagy mással, hogy ezáltal megint csak Áron testéhez kellett nyomulnom. Fészkelődtem, a csomagomat igazítani felálltam, és utána egyensúlyzavart színlelve az ölébe huppantam, pár pillanatra ott is maradtam...   Lehajoltam egy leejtett valamiért, a fenekemet közben Áronnak nyomtam. Pakoltam a táskámban, kivettem egy kis csomagot, amiben két bugyi volt meg két pár zokni, és a kezébe adtam "fogd meg kedves" szöveg kíséretében. Ilyen izgalmas és édes játékokat játszottam, és éreztem, láttam is az arcán, hogy nagyon élvezi, ilyenben talán még nem is volt része.

Aranka néni, a főszervező odajött hozzánk. 

- Kamillám, kislányom, neked eredetileg is kétágyas szobát terveztem, mert úgy volt, a párod is eljön, és maradsz is abban a kétágyasban, a szobatársad Anikó lesz.

- Te pedig, Áronka, a hatágyasba kerülsz, de azt javaslom, ne menj el éjszakázni Bandiékkal. Ők biztosan elmennek mind az öten, és jó, ha hajnalra visszatérnek. Ők olyanok... ez van. Isznak, dumálnak nagyokat valahol. Viszont, ha nem akarsz aludni, gyere le a társalgóba, páran ott leszünk, majd jól elbeszélgetünk.

 

Farkasok kedvese 47. fejezet: A HAZUGSÁG hozzászólásai

Szólj hozzá

0.003 mp