A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Farkasok kedvese 50. fejezet: A BARÁTNŐM PARANCSA

Szégyelltem magam a családom előtt, mindenki előtt, hogy így jártam. Nem tudtam megtartani a férjemet, nem tudtam megőrizni a szerelmet...  Kerültem az embereket, egy héten át táppénzen voltam, utána meg szabadságon. 

Szerencsére a családom mellettem állt, és miután Apáék röviden elmondták a véleményüket, nem beszéltek erről többet. Azon voltak, hogy lelket verjenek belém. A szeretetük jelentett mindent.

Anyósomék sajnálkoztak, hogy ez így történt, de azt is mondták, mindketten nagyon fiatalok vagyunk még, előttünk az élet. Tapasztaltabbakká váltunk, és e tapasztalatot majd nyilván hasznosítjuk is, az pedig előrevisz minket.

Amikor munkába álltam szabadság után, már tudták odabent is. Szeretettel fogadtak, nem beszéltek a válásomról, nem is kérdeztek. Egyedül Anikónak volt megjegyzése.

- Látod, nem minden az, ami. Biztosan elszúrtad valahol. De rá se ránts, maradt még férfi rengeteg. Neked minden ujjadra jut, ha úgy akarod. Fel a fejjel, Kamilla! Amúgy üdv a megcsalt és elhagyott nők klubjában.

Kedves színfolt volt a nagy lehangoltságomban, hogy Áron udvarolni kezdett.

- Kamilla, most... hogy ez történt, talán más a helyzet... úgy értem, esetleg... netán... merthogy... ha te meg én megint, mint Veszprémben...

- Jaj, kedveske, hagyd el ezt... minden bajom nagyobb annál, mintsem a testi szerelemre vágynék. Amúgy meg, drága fiú, kérlek, tartsd a szád! Neked más lány kell, nem én. Én csak megajándékoztalak, de ez titok. Ugye érted?

- Jól van, igen, értem én. Pedig álmodtam rólad. Feleségül veszlek, amint elváltál...

- Nem megyek hozzád, nem megyek többet férjhez. Magányos farkas leszek mostantól.

 

- Magányos nőstényfarkas... egy darabig! - mondta Zsuzsika, miután elmeséltem neki Áront. - Az élet nem állhat meg. Eltelik egy kis idő, és megint életigenlővé válsz, az életed pedig ismét élhetővé. Mindenben segítek neked, számíthatsz rám. De erősnek kell lenned, mert én messze vagyok, tudod jól.

- Ti hogy vagytok Imrével?

- Nagyon jól, szeretjük egymást. Boldog vagyok. Kiegyensúlyozott a kapcsolatunk. Így aztán tudok tanulni is, és nem szenvedek, ha távol vagyunk egymástól. De már nincs sok ideje hátra a katonaságnál, nemsokára leszerel. Akkortól sokat lehetünk együtt.

 

Otthon kérdezték, visszamegyek-e az albérletbe, merthogy amióta Buda elment, otthon tartózkodtam. 

- Ha hazajössz végleg, akkor felesleges fizetni azt a lakást - mondta Pistapapa, aki a lakbér felét elejétől fogva állta. - Gondold ezt át, Kamillám. Nem drága, nem arról van szó, és nagyon aranyos kis lakás, ráadásul egy házrész, nem is bérkaszárnya. Látod,  abban a kis kertben is mennyi minden megtermett.

- Rendben, drága Pistapapa, átgondolom.

 

Milyen is a sors, másnap jött az albérletem háztulajdonosa egy harmincas korú fiatalemberrel, aki erre a házrészre lenne vevő. Meglepődtem, mert nem is árulta a házat. Hát, ha eladásra kerül, akkor mindenképpen haza kell majd mennem, állapítottam meg.

- Farkas Gábor - mutatkozott be a vevőjelölt. - Szolnokról.

Úgy látszik, tényleg nagyon megváltoztam, valóban sokkhatás ért a szakítással, mert erre a névre sem éreztem azt, hogy egyszer élünk, hát vigadjunk... Íme egy nagyon szimpatikus farkas, és nekem bizony kell ez a szép példány. Nem, nem éreztem így.

De nem vette meg, legalábbis nem azt a részt vette meg, hanem a másikat, az utcafrontit, annak a tulajdonosától. Azt mondta, valójában csak befektetésnek, és amint a tulaj kiköltözik belőle, kiadja albérletbe. Így is lett. Három diáklány költözött be, főiskolai hallgatók. Én pedig maradtam a magam albérletében, mert fizetésemelést kaptam, és szerettem is ezt a kis fészket. Csak azért is boldog leszek én itt! A kertet is szerettem, János nagyapa pedig még tavasszal telepített ide lóherét a nyulainak, és arra is rávett engem, hogy az Apu által készített új nyúlházat itt állítsuk fel, mert jót fog tenni nekem a nyulászkodás, ha már mégsem költözöm haza. Magamhoz térésnek, kezelésnek tehát nekiveselkedtem a kertészkedésnek, bár ősz volt már, és a nyulászkodásnak is. Kaptam egy vemhes csincsilla anyanyulat János nagyapától.

Bízni kezdtem a jövőben, és arra is gondoltam, az Úristen majd rendezgeti a dolgaimat. Nyilván Áronka is az Úristen akaratára történt, merthogy kiderült, Áronka, azaz Úrkúti Áron nem máshol született, mint Farkasgyepű községben. Azaz nem volt véletlen, hogy az történt kettőnk között, ami történt. Áron a születési helyével kapcsolódik a farkassághoz.

Berci kutyánk csendesen kimúlt. Nagyon vén volt már. Andris pedig hozott egy kiskutyát, mégpedig egy farkaskutyát. 

- Lehet az enyém? - kérdeztem.

- Inkább a Foltos, kislányom - javasolta Apa. - A másikkal minden nehezebb lesz. Foltos pedig nagyon odavan érted.

Igen, Foltos, ez a fekete-fehér tarka keverék eb már egy év óta volt a szüleimnek, mert a Berci már ugatni sem tudott. Engem nagyon imádott ez a kutyus, ezért gondolta Apa úgy, hogy inkább ezt a kutyát vegyem magamhoz. Én Foltosbercinek neveztem el.

Lett tehát egy kutyám is. Csak párom nem volt...

Andris átölelt, sajnálta, hogy így jártam Budával. Elmondta, tavaszra összeházasodnak Csillával.

- Jól teszed, ha szeretitek egymást, akkor ezt kell tenni. Kívánom, hogy boldogok legyetek, de ne csak ilyen rövid ideig, mint én voltam.

Ezután napokon keresztül Andrissal álmodtam...

 

A kutyával törődtem meg a nyúllal. Utóbbi meg is ellett, hét darab kisnyuszkó lett, de egyiket valahogy eltaposta az anyja. Bejött a rossz idő, lehangoltan teltek a napok, megtörtént, hogy csak ültem magamban és lógattam az orrom. Foltosberci ilyenkor elém állt és ugatni kezdett. Nyilván azt mondta ezzel, hogy ne szomorkodj, inkább gyere és játssz velem! Mentem is, ilyenkor ő nagyon élvezte a dolgot. Ha nem volt ennyi erőm se és maradtam ülve, olyankor a térdemre tette a fejét és nézett rám, nézett... csak nézett…

A kisnyulak szeme kinyílt rendben a kilencedik napon, kéthetesen már kijártak az elletőládában lévő fészkükből és üldözték az anyjukat a szopás érdekében. Ezért néha egy kis időre áttettem az anyanyulat a másik ketrecszakaszba, hogy pihenni tudjon. Nemsokára már önállóan ettek is a nyuszik, és hathetesen elválasztottam őket az anyjuktól.

 

Időnként elindultam a város utcáin és mentem céltalanul. Hogy, hogy nem, egyszer csak ott találtam magam a templomban az oltár előtt térdepelve. Becsuktam a szemem, és azt képzeltem, Isten az ölébe vesz és így nem érhet semmi baj. Amikor kinyitottam, mellettem térdelt valaki. Kálmán atya volt.

- Atyám...

- Copfocskám...

- Atyám, megtenné, hogy barátként átölelne engem?

- Gyere!

Az oratóriumba mentünk. Átölelt, egy kicsit ringatott is jobbra-balra úgy álltunkban.

- Köszönöm, atyám. Most már jobban vagyok - bontakoztam ki a karjaiból. - Hogy van, atyám?

- Már nem sokáig leszek pap - újságolta. - Nem nekem való. Nem vagyok elég jó hozzá, hitbéli gyengeségeim vannak és tele vagyok világias gondolatokkal.

- Gondoltam, hogy előbb-utóbb eljön ez az idő - mondtam egy nagy sóhajtás kíséretében.

- Keresek egy társat magamnak, egy nőt, és családot, gyermeket akarok.

- Szép dolog az, atyám... illetve szép dolog az, Kálmán... látod, megelőlegezem azt a jövőt... - mosolyodtam el. - Ezért mondom atya helyett azt, hogy Kálmán.

- Neked, Kamilla, eddig is Kálmán voltam. Vagyis... amióta... szerelmet vallottam... Szívemben őrzöm azt a csodát, amit kaptam tőled. Útravalóként az új életre. Isten nem haragudott miatta egy pillanatra sem... Ő sem tekintette bűnnek.

- Mert nem is volt az, Kálmán! Engem a szeretet vitt rá.

- Gyere át a paplakba, főzök egy teát és megisszuk.

- Nem kérek, de nagyon köszönöm.

- Hallottam, férjhez mentél, de már nem éltek együtt... 

- Igen. Válófélben vagyunk. Nem sikerült... és jött egy nő, és neki is Buda kellett... és a férjem őt választotta. De ez biztosan az én hibám is. Nem haragszom rájuk. Csak boldogtalan vagyok, mert magányos vagyok.

- Kamilla, én vagyok neked mindig... jó barát... de ha elfogadsz társnak is, akkor az számomra a Mennyország lenne...

- Köszönöm, Kálmán, a barátságod sokat jelent nekem. De neked érettebb és okosabb nő kell. Nekem meg fiatalabb és igazán hozzám való férfi. Persze ez nem is aktuális. Ugye nem haragszol, hogy ezt mondom?

- Nem, nem haragszom. Köszönöm az őszinteséget.

- Sok sikert a civil élethez, kedves Kálmán!

- Köszönöm, Copfocska! Neked is a legjobbakat!

 

Télre hazavittem a nyulakat, János nagyapa gondjaira bíztam. Foltosbercivel maradtam kettesben. A huszadik születésnapomat a család megünnepelte, Zsuzsika is itthon volt és parancsot fogalmazott meg, amit nekem végre kell hajtanom mielőbb.

- Nem húzódsz vissza a kutyáddal, hanem emberek közé kell járnod, és észrevenni, ha rád akar találni a szerelem! Az való neked, nem a magány, nem a búskomorság. Megértetted!?

Megértettem, a család pedig igazat adott a barátnőmnek.

 

 

Farkasok kedvese 50. fejezet: A BARÁTNŐM PARANCSA hozzászólásai

Szólj hozzá

0.021 mp