Farkasok kedvese 58. fejezet: KÖLCSÖNÖS MEGBOCSÁTÁS, KORREKT EGYEZSÉG
Ennyit tudtam fejből a meséből, de a többi részét is ismertem jól. Viszont az én változatom, amire ráerőszakoltam annak idején Teri mamát, máshogy szólt.
Így: Piroska bort meg kalácsot vitt kosarában a nagymamának. Útközben találkozott a farkassal, aki kikérdezte őt, hova megy és minek. Miután megtudta, hogy a nagymama egyedül van a kis házikóban, Piroskát virágszedésre buzdította, ő pedig elment a nagymamához, hogy megegye. Amikor meglátta a nagymamát, megsajnálta, és úgy döntött, mégsem eszi meg, mert akkor Piroska sírni fog, és neki magának is lelki furdalásai lesznek. Ugyanis nem volt gonosz.
- Akkor csinálok tejbegrízt - mondta a nagymama.
A farkas jóízűen ette a tejbegrízt. Piroska is megérkezett nemsokára, ő is evett belőle, hiszen a farkas neki is hagyott. Ezután Piroska megcsókolta a farkast, aki deli legénnyé változott és azonnal egymásba szerettek. Azonban várniuk kellett az esküvővel pár évig, hogy Piroska felnőtt nővé váljon, mert kislányt abban a mesebeli időkben sem volt szabad felségül venni. Végül hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, és még máig is élnek, és sosem fognak meghalni.
Másnap Gábor azt is bevallotta, hogy először, amikor a nadrágját a kutyám összepiszkította, úgy gondolta, lefektet, ha lehet, mert egy ennyire gyönyörű lánnyal egyetlen együttlét is egy életre szóló szép élmény lehet. De a szerelmeskedés közben belém is szeretett. Utána azt gondolta, szüksége van rám, de mert nem tudott szakítani Gizivel, ebben a kettős felállású helyzetben fogja élni az életét. Amikor kiderült, babánk lesz, azonnal mellettem döntött, de Gizi nem fogadta el, hogy vége... Így innentől fogva már őrlődött, és erre jött még az, hogy Gizi is terhes lett.
Megsajnáltam őt, hiszen beleképzeltem magam a helyzetébe. Gizitől nem tud szabadulni, így aztán nincs mit tennie. Valójában önmagától sem tud szabadulni, azaz még mindig szereti Gizit is. Ahogyan én sem tudok közömbös lenni Andrishoz... És kérem, hát én is összebújtam Andrissal, holott Gábor volt a szerelmem és vele akartam élni. Tulajdonképpen, ha igazságos akarok lenni, akkor nem vághatom a fejéhez, hogy megcsalt... Igaz, ő folyamatosan csalt engem, én meg őt csupán egyetlen alkalommal.
Őszinteségi rohamom támadt és elmondtam neki, hogy már az összetartozásunk alatt én is olyan helyzetbe kerültem, hogy nem tudtam nemet mondani valakinek, aki számomra egy nagyon fontos személy a múltamból. Gábor ekkor nagyot csalódott, de azt mondta, ő is megbocsát, csak én se haragudjak rá. Mindketten úgy láttuk helyesnek, hogy ő Gizivel marad, mert ott mégiscsak két gyermeke van illetve lesz. De Danika is az ő fia, így aztán jöhet hozzá, és mi is barátok maradunk, úgy korrekt és kulturált. Maradok a lakásban, és Gábor megad minden anyagi támogatást, de ha valamiért mégsem segít, akkor sincs semmi baj, mert én nélküle is mindent meg tudok és meg fogok tenni a gyerekért. Ez utóbbit csak én gondoltam, nem került szóba.
- Nagyon szégyellem magam - mondta.
- Én is szégyellem magam.
Átöleltük egymást, sírtunk is egymás karjaiban. Azután Gábor felkapott, finoman az ágyra helyezett és óvatosan szeretkeztünk.
- Ez a búcsúcsók... - súgta.
- Jogos... csak tartson sokáig... el ne kapkodd... Mert többször már sohasem leszünk így együtt...
Nem kapkodta el, és soha többé nem voltunk így együtt.
Miután Gábor hazament Szolnokra, Anyáéknak elmondtam mindent, ami frissen történt velem és a párommal. Megdöbbentek a Gizi sztorin, de szerintük mégsem lett volna szabad elengednem születendő gyerekem apját. Követelőzni kellett volna, hogy az a nő a múlt, hagyja el őt. Apa szerint önfejű vagyok és túl erős egyéniség. Anya szerint falra festettem az ördögöt, ezért jártam így. De mindketten megöleltek, biztosítottak a szeretetükről. A nagyszüleim úgyszintén.
- Azért még ne tegyél pontot ennek a kapcsolatnak a végére - tanácsolta Anya. - Szerintem Gábor nem rossz ember, és szeretitek is egymást... a gyerek miatt is szükség van rá.
- Nekem a gyerek a legfontosabb, de egyedül is megteremtek neki mindent! Danikának mindene meglesz! - mondtam határozottan.
- Mi pedig mindig itt leszünk nektek - simogatta meg a fejemet Anya. - Számíthatsz ránk.
Sokszor "beszélgettem" Danikával, és amikor úgy gondoltam, valami nem tökéletes, mert nagyon passzív volt vagy éppenséggel ellenkezőleg, olyankor rátettem a tenyeremet a hasamra és azt mondogattam: szeretlek, szeretlek, gyógyul, gyógyul... És ő ilyenkor szinte mindig reagált. Vagy megmozdult, vagy pihenésbe ment át. Szófogadó fiúcska volt.
Nőtt a pocakom, így aztán a munkahelyen is megtudták. Benedek, az egyik mérnök, aki eddig sosem udvarolt nekem, most annál inkább.
- Kamilla, kérem, ilyen szépet, mint ön a formálódó kis hasával, még nem láttam. Esküszöm, most még a korábbi szépségén is túltesz.
- Köszönöm, kedves Benedek, ön igazán úriember!
- Ha megkérhetem, szólítson Bencének...
- Rendben van, kedves Bence.
- Kamilla, kedveske, irigylem a párját... ön miatt! Hogy önt szeretheti és így aztán övé a legnagyobb boldogság.
- Köszönöm, Bence, a véleménye számomra nagyon megtisztelő.
- Ugye, kedves Kamilla, ön is boldog?
- Igen, hisz kismama vagyok.
- Úgy értem... a szerelemben...
- Kedves Bence, nagyon figyelmes, hogy így érdeklődik, de erre nem válaszolok, ha nem baj... Mert titok...
- Kamilla, ha bármire szüksége lenne, amit egy jó baráttól elfogadhat, akkor itt vagyok önnek én... állok rendelkezésére.
- Bármire? Ezt mondta?
- Igen, kedveske, bármire. Csak szólnia kell...
- Úgy érti... hogy akár nőként lennének igényeim... akkor is számíthatnék önre? - bújt ki belőlem a kisördög.
- Pontosan, drága hölgy! Erre gondoltam - örült meg, hogy így kitaláltam, mit is szeretne valójában...
- Azt mondja, kedves Bence, hogy ha nekem férfi kellene, hogy nőnek érezzem magam, akkor ön a rendelkezésemre állna?
- A legteljesebb mértékben. Ön végtelenül intelligens nő, örülök, hogy egy vállalatnál dolgozunk és ismerhetem önt. De nagyon szeretném még jobban megismerni...
- Kedves Bence! Állapotos vagyok... ez nem zavarná önt abban, hogy... izé...
- Nem zavarna, kedves Kamilla. Egy nő ilyenkor a legcsodálatosabb, amikor már gömbölyödik a hasa...
- Ó, akkor mégsem a göndörödő hajam, hanem csak a gömbölyödő hasam... - mondtam csalódottságot színlelve.
- De az is, meg mindene, amije csak van, drága hölgy, mindene tetszik, ezerszázalékosan. Kérem, rendelkezzék velem! Akár most is!
- Most? De éhes vagyok és ebédelni szeretnék...
- Megvárom, amíg elfogyasztja az ebédjét, édes Kamilla. Akár ezer évig is tudnék várni önre. Vagy tudja mit? Meghívom ebédelni, és utána hazaviszem.
- Bence, kedves kollégám, ez nem fog menni... ugye tudja jól?
- Miért, gyönyörű Kamilla?
- Mert dohányzik, és én attól szenvedek...
- Az ön kedvéért leszokom, vagyis azonnal letennék minden cigarettát!
- Ez még nem elég, kedves Benedek...
- Mit óhajt még, édes Kamilla?
- Nem óhajtok semmit, de az is számít, hogy bár elismerem, ön egy remek férfi, mégis, állapotos kismamaként nem az a vágyam, hogy udvaroltassak magamnak, meg hogy szerelmeskedjek önfeledten... Ezt csak azzal tenném meg, aki felelős a pocakomért...
- Jaj nekem, kedves Kamilla! Most mi lesz velem? Ha nem akar engem...
- Mást kell meghódítania, de szerintem ez önnek könnyen fog menni...
- Gondolja?
- Igen, mert ön lehengerlő férfi.
- Azért, amit mondtam, fenntartom, kedves Kamilla. Csak szóljon, ha szüksége van rám. Nem csak a... szerelemben, hanem minden másban is szívesen segítek...
- Nagyon köszönöm, kedves Bence! Talonban fogom tartani az ajánlatát.
Nem csak ez az egy ilyen beszélgetés történt kettőnk között, hanem több is. Feldobott, hogy udvarol, még ha ez csak játék is volt, nem egyéb. Jól szórakoztam általa.
Elgondolkodtam, hogy van egy másik Bence nevű ismerősöm is, aki megpofozott és akit később elvitettem a mentőkkel, és az a Bence mennyire más... Vagyis ugyanaz a név lehet utálatos és lehet kedves is, attól függően, milyen az ember, aki azt a nevet viseli..
Decemberben születésnapom volt, a huszonkettedik. Utána Karácsony, valamint Pistapapa és János nagyapa névnapja, nem beszélve az enyémről. Zsuzsika hazajött, volt mit mesélnünk egymásnak. Egyetlen titkom volt a barátnőm előtt: Andris nyári látogatása az ölemben... Ugyanis abban állapodtunk meg akkor, hogy ez maradjon a kettőnk titka.
