Farkasok kedvese 62. fejezet: MEGINT IGAZI NŐKÉNT
Otthon átöleltem Danikát.
- Édes kisfiam - csókoltam rá e szavakat.
- Hol voltál, kislányom? - kérdezte Anya.
- Sétáltam egyet a városban. Megmutattam magam...
- Kinek?
- Mindenkinek, akinek van szeme - feleltem mosolyogva és odatörleszkedtem hozzá gyerekestől.
- Csak vigyázz! Első a gyerek. Minden más csak azután...
- Tudom, Anyukám, tisztában vagyok vele.
- És, találkoztál valakivel?
- Egy sráccal, aki kedves, ötletes és hegedülni tanul.
- És?
- Holnap is találkozni fogunk.
Este, mielőtt altattam a kicsit, úgy éreztem, hülyeség az egész. Mit akarok attól a sráctól?
- Semmit - mondtam ki.
- Semmit... semmit... - mondta utánam Danika.
- Elég számomra az, hogy te vagy nekem - mondtam a kisfiamnak, de egy nagy sóhajjal együtt. - Drága gyermekem, én kicsi Danikám.
- Kicsi Danikám. Anyának kicsi Danikája - mondta édesen, és nagy kék szemeivel nézett rám, amit Anyutól, vagyis a nagyijától örökölt.
- Egy kicsit sírok most, kisfiam, mert annyira szeretlek...
- Anya síl... Anya szelet... Danika is szeleti Anyát.
Így aludtunk el.
Másnap magammal vittem a találkozóra.
- A kisfiam, Danika - mutattam be Balázsnak. - Ő a legfontosabb az életemben.
- Nagyon aranyos... rád hasonlít, Júlia...
- Erről szeretnék mondani valamit...
- Miről?
- Arról, hogy Júlia vagyok... vagyis hogy nem vagyok az.
- Nekem Júlia vagy, és... a nő, a szerelem.
- Balázs! Nagyon klassz srác vagy, kedves és minden... de elképzeltél magadnak egy lányt, és őt keresed... szerintem mindenkiben megtalálod, vagyis neked aki nő, az számodra Júlia. Talán mégsem így van, de éppenséggel én sem vagyok az a Júlia... Inkább ne a Júliát keresd, hanem a hétköznapok véletlenét figyeld, és majd találsz egy lányt, aki elhozza neked a szerelmet.
- Megtaláltam, te vagy az.
- Úgy látszik, hiába beszélek...
- Hiába ám! - mondta határozottan ez a legényke, és nekem egyre jobban imponált a következetességével, meg a szép arcával is...
- Júliám vagy, megálmodtalak már régen. És tegnap eljöttél nekem...
Ilyen arccal nem lehet másmilyen, mint tisztalelkű. És művész is... kedves is. Akar engem, egyértelmű. Én pedig egy férfit keresek, aki megölelne, mert arra vágyom, de nagyon-nagyon. Tegnap vadászni indultam Zsuzsi javaslatára, és ezt a srácot találtam. Nem értem, most miért vagyok bizonytalan...
- Írtam hozzád egy verset, elmondhatom? - és már a kezében is volt a papír.
- Jaj, Balázs, miért vagy ilyen?
- Akkor olvasom, figyelj!
- Rendben, figyelek.
- Lendben, fidelek - ismételte meg Danika.
- Júliám vagy, ismerlek jól, neked adok szépet és jót. Szemed tüze nagyon éget, elbűvöl a közelséged.
- Ez szép, nagyon szép... - mondtam meghatottan. - Nagyon kedves vagy, köszönöm szépen!
- Kamilla, akkor te meg én... ez ugye együttjárás?
- Tudod, Balázska, úgy jöttem ma ide, hogy elmondom, tegnap sétáltunk, egy kicsit ma is, de utána már nem... nem lesz semmi. Nem barátkozunk.
- Miért nem?
- Mert ennek nincs jövője, fiatalabb is vagy, én meg már anya... feladatokkal, gondokkal. Neked nem én kellek.
- Nem én kellek, nem én kellek - mondta utánam a kisfiam.
- De csakis te kellesz.
- Nem leszek a szerelmed, ne haragudj. Ha fiatalabb lennék, akkor talán...
- Értem - mondta úgy, mint aki máris feladta, vagy inkább úgy, mint aki józanul gondolkodik. - Tudom, hogy igazad van, hogy nekem egy hozzám illő kiscsaj való, de melletted talán lehetnék ügyetlen, tudatlan, tapasztalatlan... mert idősebb vagy és... megtaníthatnál... Egy kiscsajnál viszont úgy illenék, hogy én legyek a tapasztaltabb, akire felnéz... Érted, mire gondolok?
Ha csak ez baj, akkor nincs baj, gondoltam megkönnyebbülten. Nem direkt mód akar engem, nem mindenáron, nem szeretni halálos érzelemmel, hanem azt szeretné, hogy valaki bevezesse a szerelmeskedés rejtelmeibe. Pontosan ilyen nő kell neki, mint én. Aki tetszik, akit kíván, és aki valamivel érettebb nála, tapasztaltabb. Álmodozik a szexről, és én olyan vagyok, akivel szívesen csinálná, ha hajlandóságot mutatnék.
Megsimogattam az arcát.
- Balázska, értelek, igen. És mondd csak, ha megtanítanálak, akkor utána mi lenne?
- Boldog lennék és megköszönném.
- Félek, utána már követelőznél... és nem vennéd tudomásul, hogy csak egyetlenegy alkalommal voltunk együtt.
- Taníts meg a szerelmeskedésre, kérlek! Nem fogok követelni semmit. Sem azt, hogy utána is még... többször is legyen, sem azt, hogy szeress és legyél a feleségem. Utána elhagyhatsz...
Őszintének láttam és már nagyon megkedveltem őt. Vágytam erre a fiúra. Vágytam arra, hogy vele merüljek bele az édes izgalom csodájába, és férfivá tegyem; általa pedig nőnek érezhessem magam, úgy, ahogyan már két és fél év óta nem érezhettem.
- Különös srác vagy te, de szép a mosolyod is, és megható az őszinteséged. Ha ennyire szeretnéd...
- Igen, nagyon szeretném! Erre vágyom a legjobban! - lelkesedett, és igennek vette, amit mondtam. - Köszönöm, hogy megteszed!
- Akkor holnap itt találkozunk, és magammal viszlek. De senkinek se mondd el, mert az emberek szeretnek pletykálkodni!
Miért mondtam igent? tettem fel otthon a kérdést. Talán mégsem kellett volna... Lehet, rosszat teszek neki ezzel. De miért is ne tenném meg? Nem is először leszek a tapasztaltabb fél, hisz Áronka szintén első áldozó volt az ölemben. Nem beszélve Kálmánról...
Balázsnak ez egy csodás élmény lesz, nekem pedig... szintén. Hiszen erre vágyom, ez az élet rendje, fiatal vagyok én is, nagyon is fiatal... Ez jár nekem! Úgy kapok általa, hogy adok is. Rengeteget adok, az elsőt senki sem felejti el... Ezzel a megtapasztalással megnő az önbizalma, bár nem egy elveszett gyerek most se. Szóval bátrabb lesz és már nem kell aggódnia amiatt, hogy esetleg ügyetlennek bizonyul egy lány ölelésében.
Danikát Anyáékhoz vittem, de Teri mama átvitte egy kicsit őhozzájuk.
Felkészültem. Odakészítettem egy védekezésre való fiús dolgot, de persze a nagy izgalomban elfelejtettem odaadni Balázsnak. Vagyis a felkészülésem csak azt jelentette, hogy szép voltam, ápolt, üde, kívánni való nő. Láttam, ő is nagyon rendbe szedte magát. Hazavittem. Úgy izgultam, mint egy kislány. Mintha nem lett volna mögöttem a sok tapasztalat. Ez nyilván a két és fél év kihagyás miatt volt így. Remélem, nem felejtettem el, hogyan kell szerelmeskedni!
Nem felejtettem el. Csókok közben vetkőztünk le, ő mindig azt tette, amit én. Mindenét végigsimogattam és csókoltam. Kiderült róla, nagyon cici-centrikus. Óriási feszültséget éreztem testileg. Egy kis ügyetlenkedés következett, nehezen váltunk eggyé, bár én talán még sosem voltam ennyire „fogadóképes”. Amint magamban éreztem őt, máris kéjesen robbant bennem a csúcs-izgalom. Így még nem jártam, talán más nő sem… Nyilván a hosszú távú nélkülözés miatt. Igaz, hallottam ennek az ellenkezőjéről is, hogy nagy kihagyás után mindent újra kellett „tanulni”. Neki sem kellett sok mozdulat, követett mindjárt.
Nem tudtam, mit mondjak és mit tegyek. Nem tudtam, boldog-e ettől. Feküdtünk összefonódva, magamban, magamon éreztem őt, és mindketten csendesek voltunk. Féltem, ez nagyon egyszerű volt és szürke. De ugyanakkor tudtam, ez buta gondolat. Kibújtam az öleléséből és simogatni, dicsérni kezdtem. Feltérdeltem és megmutattam magam, hogy ha ez kedvére van, hát gyönyörködjön bennem. Gyönyörködött is. Felfedezett, megismerte a testem, jobban már, mint az imént. Felé kínáltam a popsimat és ő tudta jól, most ebből az irányból is behatolhat, magáévá tehet, elélveztethet és besöpörheti a maga édes élvezetét is. A régi önmagam voltam, vad és szelíd is, végtelenül gyengéd és odaadó. Nagyon szépre sikeredett ez az együttlét. Neki négyszer voltam meg, ő nekem háromszor, vagy éppen fordítva, de az utolsónál úgy éreztem, nincs is vége, csillapíthatatlanul remegtem az elhúzódó csúcs örömében...
Pár nap múlva újra randevúztunk nálam, aztán még ötször eljött. A szeretkezés azon változatát részesítette előnyben, hogy előtte térdeltem / ágyon, kisasztalon, zsámolyon /, és miközben bennem szorgoskodott a formás és játékos ceruzájával, kezeivel előrenyúlt és a cicijeimet dédelgette. Cirókálta, rügyecskézte, fogdosta így meg úgy, vagy csak a markában tartotta. Állva is megcsináltuk.
Boldoggá tettük egymást a testi élvezetekben. Szeretet is volt egymás iránt, sőt szerelem is, de könnyűcske, nem vérre menő, azzal a tudattal párosulva, hogy ez csak játék és nem tarthat örökké. Végül megbeszéltük, hogy ennyi elég volt. Balázs közben megismerkedett egy hozzá való lánnyal, és így beleegyezett a szakításba, hisz volt már előtte új cél.
Így esett meg velem a nem is tudom hányadik farkassal való kapcsolat. A kilencedik, de ha a két lazább esetet is ideszámolom, akkor a tizenegyedik farkasom volt Balázska. Habár volt egy tizenkettedik is, igaz, csak álmomban, és ő különben is róka volt, nem farkas... De valamilyen szinten mégiscsak egy kedves állat...
