Farkasok kedvese 66. fejezet: EGY HAJVÁGÁS KÖVETKEZMÉNYEI
Danika nőtt, remek kisfiú volt, mindenki nagyon szerette. Apa kapott valakitől egy tacskókölyköt, az lett Danika kutyája. De Foltosbercivel is jóban volt, és a farkaskutyát, Rin Tin Tint is szerette volna simogatni, dédelgetni. Azt azonban nem lehetett, mert eléggé kiszámíthatatlan jószág lévén egyszer megkapta János nagyapa kezét is. Kötve tartottuk, néha lett csak leengedve, hogy szaladgáljon kedvére. Apa alkalmanként elvitte a Kanálisra /Kandzsi/, fürödjön egyet a kutya. A kisfiam csak messziről nézhette Rin Tin Tint. Egyébként még ekkor, háromévesen is többször hitték róla azt, hogy kislány, annyira gyönyörű volt a vörösesszőke, hosszú, hullámos hajával.
Visszamentem a céghez dolgozni, miután lejárt a három év gyermekgondozásim, és örömmel fogadtak. Benedek ismét udvarolt, annak ellenére, hogy nem voltam állapotos. De egy ilyen munkahelyen az ilyesmi akkoriban jellemző volt. Valaki mindig udvarolt valakinek. Ezek azonban ártatlan kis játékok voltak. Többnyire.
Kálmán és Emma ekkortájt házasodtak össze, és év végére kislányuk született. Én úgy gondoltam, a Kálmántól kapott nyaklánc ezt a csöppséget illeti meg, így oda is adtam az apjának.
- Kálmán, ez családi ékszer, édesanyádé volt. Nekem adtad, mert szeretted azt a kislányt, aki voltam. De most már, hogy van feleséged és itt van a kislányotok, Ilonka, visszaadom a láncot, legyen a kicsié. Ő a jogos tulajdonosa a családi kincsnek.
- Köszönöm, Kamilla. Nemes szívű ember vagy, mindig is az voltál. Szeretnélek megölelni.
Megöleltük egymást.
- Találjatok sok örömöt egymásban és a gyermeketekben! - kívántam teljes szívemből.
Nyáron Andris lehozta Hajnalkát, mert Csilla állapota rosszabbodott, és bekerült a kórházba. Ő pedig amennyi időt csak tudott, vele töltött. Meg is műtötték, de nagyon szomorú dolgot közöltek az orvosok. Sajnos nincs segítség...
A Wolf szülők, illetve nagyszülők a kislánynak nagyon örültek, természetesen a menyük betegségét fájdalommal élték meg. Én is nagyon sírtam, amikor megtudtam, a kedves Csilla, Andris felesége, a tüneményes Hajnalka anyukája haldoklik.
Egy szép délután Farkastól mentem Anyáékhoz a gyerekért, mert Danika természetesen mindig ott volt, amikor én magánéletet éltem. Megdöbbenve láttam, hogy a kisfiam ül egy széken, kendő a nyaka körül, és Apa meg János nagyapa ollóval meg a speciális kézi hajnyíró eszközzel tanakodnak körülötte. Pistapapa is jelen volt, meg Anya is.
- Mit csináltok a gyerekemmel?! - kiáltottam rájuk. - Hogy meritek?!
- Na nézd csak... - szólalt meg Apa -, levágjuk a gyereke haját és ahelyett, hogy megköszönné, lármázik ellene.
- De Apa! Mondtam már, hogy ilyen hajat szántam neki. Ha még hosszabb lesz, akkor majd vágunk belőle. De most még nem!
- Kislányom - szólt bele Anya -, már muszáj ezt megtenni. Hetek óta mondjuk, hogy vágd le neki, mert kisfiú, és ezzel a hajjal lánynak nézik. Nemsokára óvodába fog menni... mit szólnak majd így a kislányok?
- Kamillám, szívem - mondta Pistapapa -, nem azért kell levágni, mert lányos a haja, hanem mert egészséges az, ha néha rövidre van vágva. Attól erősödik a haj. Inkább most legyen levágva párszor, és később, ahogy növekszik, majd ő eldönti, milyen frizurát akar. Jelenleg nem érdekli még. Erősödjék a haja, most észszerű levágni.
Mérges voltam rájuk, hogy ennyire figyelmen kívül hagyják anyai jogaimat, és ők hoznak döntést az én gyerekemmel kapcsolatban. Ugyanakkor jók voltak Pistapapa érvei, legyen erős, egészséges a fiam haja.
- Meggyőztél... - mondtam csendesen. - De ne vágjátok le túlzottan.
Hogy milyen lett? Egészen rövid. Alig lehetett ráismerni. Sírni szerettem volna, de aztán mégsem tettem. Visszamentem Farkashoz egy kicsit panaszkodni. Megölelgetett és megkérdezte, akarom-e, hogy játsszunk még valamit, ha már visszajöttem, esetleg uzsonnázzunk egyet.
- Mindig felderítesz, amikor kimondod azt a szót, hogy játék... Tudom, mit jelent ez nálad... Jó egy év óta ismerlek... De ma már fáradtra szerettük egymást... inkább együnk pár falatot!
- Vajas kenyér paradicsommal, az a legjobb nyári étel.
- Hadd jöjjön! Természetesen én is sok törött paprikát szórok rá - mondtam most már végleg megnyugodva a hajvágást illetően.
Ettünk és azután hazaindultam.
- Hol van Danika? – kérdeztem János nagyapától.
- Anya átvitte Wolfékhoz, tudod, nagyon jól összebarátkozott Hajnalkával. Szeretnek együtt játszani.
Belépve a kapun azt láttam, hogy a fiam és Andris kislánya ott játszanak az udvarban, Anya, Apa és Laci bácsi elképedt arccal nézik a kicsiket. Margit néni pedig akkor lép ki a lakásból valamit szorongatva a kezében, és azt a valamit máris mutatja a többieknek.
- Nézzétek! Ez az! Éppen hároméves volt ő is! Egyértelmű!
- Uramisten! - kiáltott fel Anya. - Mintha ő lenne! Hogy lehet ez?
- Ez meg az uram, szintén három év körüli a képen. Ő is ugyanúgy néz ki, nagyon hasonlítanak egymásra! Mindhárman!
- A Wolfok vére... erősen örökítő vér - mondta Laci bácsi diadalmas örömmel.
- Ez meg szintén Andris! A haj, az arc, a szemek! Éppen olyan! - folytatta Margit néni, még mindig szinte kiabálva és a következő fényképet mutatva. - Éppen olyan a Danika, mint ő!
- Ez a fiúcska is Wolf csemete... Az én unokám! - jelentette ki Laci bácsi nagy ünnepélyességgel és a kisfiamra mutatott.
Mi ez itt? Mi az, hogy a fiúcska Wolf csemete? Milyen fiúcska?
Észrevettek.
- Kamilla, gyere csak ide gyorsan! - szólt rám izgatottan Margit néni. - Nézd.... nézd ezt a fotót... mit látsz rajta?
Nem láttam semmit, mert Anya maga felé fordított. Képtelen izgalommal nézett rám.
- Kislányom... te és Andris... mikor voltatok együtt? - kérdezte remegve.
- Hogyan? Miről van szó? Hogy érted azt, hogy mikor voltunk együtt?
- Tudod te azt jól, hogyan értem. Hát úgy... szerelmileg...
- Rengeteg éve már, tudja mindenki, hogy hetvenegy nyarán szakítottunk. Kilenc éve.
- Akkor ehhez mit szólsz? - tette a szemem elé a fényképeket Margit néni. - Nézd csak!
A képeken egy kisfiú, mintha Danika lenne, de nem lehet az, mert látszik, nagyon régi képek ezek.
- Na, kire hasonlít a gyerek a fotón?
- A kisfiamra hasonlít... - mondtam megdöbbenve.
- Úgy van, Danikára hasonlít! - mondta diadalmasan Margit néni.
- És tudod-e, Kamilla, hogy miért hasonlít? - szegezte nekem a kérdést Laci bácsi.
- Nem lehet... - mondtam elképedve, és éreztem, mindjárt elájulok. - Vizet... - nyögtem ki.
Anya rohant a csaphoz, és egy bádogbögrében vizet hozott nekem. Meg is ittam.
- Azért hasonlít ez a gyerek itt a fényképen a te gyerekedre, Kamilla, mert az apja. Danika apja ez a kisfiú itt a fényképen. A fénykép pedig a fiamról, Wolf Andrásról készült. Ezen a másikon pedig én vagyok, Andris apja, és ezáltal Danika nagyapja - és mutatta a másik fényképet. - Mi, Wolfok, nagyon hasonlítunk egymásra. A Wolf-vér örökítő ereje nagy. Punktum. Ez a nagy helyzet.
- Anya, mi ez itt? Hogy lehet ez? - sírtam el magam.
- Kislányom... csak egyetlen magyarázat van erre. Azt pedig neked kell tudnod. Mi csak feltételezzük, mert a tények alapján, és ezt a fényképek mondják, Danika nem Farkas Gábor kisfia...
- Kamilla, kislányom - mondta most Laci bácsi. - Ezt a gyereket a fiam, Wolf András csinálta neked, ugye?
Hallgattam, már sírni se tudtam. Anya átölelt.
- Kislányom, mikor voltatok együtt Andrissal? Ugye négy évvel ezelőtt együtt voltatok...
- Igen, július elején... úgy valahogy...
- Na látod, kicsim... Danika pedig kilenc hónapra rá született meg...
- Édes istenem… - sírtam el magam újból.
- Kislányom… - fakadt sírva Anya is.
- Andris jött, én éppen itthon voltam, ti a szőlőben talán, és egyszer csak ott volt... és megölelt, és boldogok voltunk akkor nagyon... mint régen... és eszembe se jutott, hogy állapotos lehetek, mert már jó ideje szívesen lettem volna az, de nem lettem... és amikor kiderült, az vagyok, automatikusan azt hittem, Gábortól... hisz ő volt a párom...
Ekkor Margit néni is megölelt.
- Elmegyek, telefonálok Andrisnak, hogy van egy fia - indult Laci bácsi a kapu felé.
- Nem jó ötlet! - szólt rá a neje. - Most túl nagy megrázkódtatás lenne neki. Haldoklik a felesége... Majd ha jobban lesz, akkor megmondjuk Andrisnak. Most menjen a teljes figyelme Csilla felé.
- Igazad van, akkor mégsem megyek.
- Na látod, kislányom, erre volt jó a hajvágás. Kiderült egy fontos dolog - simogatta meg a fejemet Anya.
Néztem a kisfiamat, ahogyan játszik Hajnalkával, aki szűk másfél évvel volt idősebb tőle, és most tudtam meg, hogy a nővére. Mi lesz most? Mit fog szólni Andris? És mit fog szólni Gábor? Mert nem titkolhatom el, ami kiderült, és ami kiderült, az igaznak látszik, annyira, de annyira hasonlít Danika Andrásra, hogy ez nem lehet vita tárgya. Gáborban összedől a világ, mi lesz ezek után? Tartozom neki pénzzel, mert nem kellett volna adnia egy vasat sem... a más gyerekének. Most ki is fogok költözni Gábor házából, és jövök haza, a szüleimhez. Aztán megtudja Andris is… Istenem… Andris a kisfiam apja… valamikor nem is tudtam volna elképzelni, hogy más is lehet… az első férfi az életemben, akit azóta is szeretek… És megtudja Csilla is... Csilla belehalna... Sehogyan se jó.
Elmegyek Dunaangyalosból a kisfiammal, és majd részletekben visszafizetem Gábornak a pénzt. Csak Gábor értse meg a helyzetet és maradjon kulturált... Nem, nem fog megütni, azért ő nem bunkó. És nem kérheti ki magának, hisz nem különb nálam... ő csalt meg előbb, ráadásul folyamatosan és többször is, és ő éppen úgy másnak is csinált gyereket, amikor nekem csinált... amit nem is ő csinált... Jaj nekem, én édes Istenem!
Hazamentünk, de nem találtam a helyem. Végül Danikának meséltem, cirógattam, és kértem az Úristent, segítsen ebben a nehéz helyzetben. Úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Ha valakinek szenvednie kell, az én legyek. De ne azok, akiket szeretek. Ne a kisfiam, ne a szüleim, ne Andris, és Gábor se szenvedjen. Csilla gyógyuljon meg, és... és ha nem gyógyul meg? Hisz azt mondták... akkor mi lesz Hajnalkával? Nem lesz anyukája... A kisfiam testvérének nem lesz anyukája... Csak apukája és testvére. Akkor viszont... akkor viszont... mert Andris a szüleihez hozta Hajnalkát, akkor, ha elvesztené Csillát, ő is hazajön majd. Akkor nekem is itt kell maradnom, mert Hajnalkának anyuka kell…
De nem! Mégsem lesz így! Nóriról teljesen megfeledkeztem. Andrisnak ő a szerelme. Ő lesz a kislányának az anyja, ez a természetes. Csak egy apacsere Danikának, és mennek majd a dolgok, ahogy mennek. Nekem itt van Zombori Farkas, a szeretőm, kedves, jó barátom, akinek nincs más nője csak én. Habár megmondta, nem akar nősülni, tehát nem fog feleségül venni, és azt se mondta még, egyszer sem, hogy szeretlek, Kamilla. De rendes hozzám, odavan attól, hogy a kedvese vagyok, és gyakran tesz nővé úgy, ahogy azt más nők még csak elképzelni se tudják. És vannak szüleim, nagyszerű szüleim, nagyszüleim is, és támogatnak. Aztán egyszer csak én fogom támogatni őket... de ez sokára lesz, adja Isten, hogy nagyon sokára legyen!
A gyermekem apja Andris és nem Gábor, ezt az előbb tudtam meg. Micsoda felfedezés, micsoda délután! A Wolf-vér örökítő ereje nagy. Ezt mondta Laci bácsi. Nórihoz nem kapcsolható a Wolf-vér. Hozzám a kisfiam miatt igen. Andris engem fog választani. De ne legyen igazam és gyógyuljon meg Csilla! Ezt szeretném!
