A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Farkasok kedvese 68. fejezet: RÉVBE ÉREK

Beszéltem Farkassal. Megköszöntem a gyönyörteljes kapcsolatot, a sok gyengédséget és vidám örömöket. Elmondtam, hogy a gyerekem apja hazaköltözött és most lehetőségünk van a kiegyensúlyozott családi életre, így hát pontot teszek a vele közös időszak után. Megértette és megköszönte ő is a sok csodát. Így lett vége ennek a könnyű, gondtalan, erotikával teli szépséges kapcsolatomnak a sokadik farkassal.

 Decemberben már a huszonhatodik születésnapomon köszöntöttek a szeretteim, Hajnalka pedig ötéves lett Karácsonykor.

Pár nappal korábban beszélgettem a kislánnyal, és mondtam neki, mert az anyukája már az égben lakik, itt lenn mostantól én leszek az anyukája, ha ő is szeretné ezt. Születésnapján végtelenül megható, mindannyiunkból könnyeket kiváltó dolog történt.

- Hol az anyukám? - kérdezte Hajnalka, miközben a nagymamája karjaiban volt.

Wolf néni sírni kezdett, hogy íme, milyen nehéz ez a helyzet... De a kislány két karját kinyújtva felém fordult... és én rohantam és elvettem a mamájától és magamhoz öleltem.

- Anyukám... - súgta a fülembe és úgy szorított, hogy ezt látva mindenki odajött hozzánk és csatlakozott az öleléshez.

 

Újév napján odaköltöztem a gyerekekkel Andris szolgálati lakásába. Ugyanakkor az én egykori lányszobámat is laktuk, leginkább azért, mert a gyerekek nagyon sokat voltak Anyáéknál és Wolféknál is.

- Csilla biztosan azt szeretné, ha te meg én boldogok lennénk egymással - mondta Andris az összeköltözéskor.

Bólintottam, mert igen, biztos így gondolná.

Visszatértünk a nagy szerelembe, napi csoda lett, megint nagyon szerettük egymást, és újra teljes volt a boldogságunk. Ugyanolyan nagy hévvel fordultunk egymás felé, mint a legelső időkben. Andris is romantikus volt, játékos, és néha líraian is meg tudott szólalni. Azt szerette legjobban, ha én térdelésből rácsücsültem, mégpedig háttal feléje, amikor feküdt hanyatt, és úgy táncikáltam, úgy ficánkoltam az ölén.

- Millácskám, imádom ezt a játékot és a látványt is. Ebben a pozícióban látom legharmonikusabbnak a női testet, azaz a tiédet. Leomló zuhatag a hajad, majdnem a derekadig ér. Karcsú ez a derék, végtelenül szép, és a csípőd, a popsid formája az örökös tavaszról szól. Amikor sírva fakadsz gyönyörödben, az olyan, mint orgonavirágzáskor a madárcsicsergés.

 

- Mennyi az az összeg, amennyi jár Gábornak? - kérdezte Pistapapa egyik nap.

Megmondtam, hogy nagyjából mennyi pénzt adott, amit nem kellett volna.

- Akkor tessék, itt van - adott a kezembe annyi pénzt Teri mama. Fizesd ki őt, biztos, ami biztos... Ne mondhassa később, hogy támogatta a más gyerekét...

- Na de...  - lepődtem meg -, honnan van ez, drága nagyszüleim?

- János nagyapa pénze is benne van és persze Wolfék is beszálltak az összegbe - magyarázta Pistapapa. - Mi a temetésünkre gyűjtött pénzből vettük el...

- Akkor nem fogadhatjuk el...

- De igen, csak nyugodtan. Mire aktuálissá válik az említett dolog, addigra újból összegyűjtünk annyit...

 

Hajnalka és Danika lelkesen cibálták a szánkót a folyóparti töltésen, vidámak voltak, boldogan játszottak. Mi mögöttük haladtunk kéz a kézben és beszélgettünk.

- Mindig is szerettelek, Andris! Akkor is, amikor más volt a kedvesem. Soha senki nem kell rajtad kívül! Ugye nem fogsz elhagyni?

- Nem hagylak el sose, Millácskám! Én is mindig szerettelek... Most vagyok a legboldogabb az eddigi életem során, amióta ismét együtt vagyunk.

- Sokszor álmodtam azt, hogy ezen a töltésen jössz felém... de amikor már a közelemben voltál, visszakerültél a töltés elejére... és sosem értél oda hozzám... Elérhetetlen voltál számomra.

Megálltunk, átöleltük egymást.

- Az utóbbi időkben azonban - folytattam -, amikor odaértél, ahol én vártalak, már maradtál velem, nem kellett újra a töltés elejére menned. És most az álmot követte a valóság. Az enyém vagy újra, és most egy igazi család lettünk...

 

Zsuzsika és Imre a tavasz végén összeházasodtak. Döntésüket az segítette elő, hogy az én kedves barátnőm pocakjába is belecsöppent egy baba.

- Imre varázsolta oda... - nyilatkozta erről Zsuzsi.

- Ti még várjatok az esküvővel, teljen ki a gyászév! - mondta nekünk Margit néni. - Ősszel már jöhet az esküvőtök.

- Én azt szeretném, ha mégiscsak megesküdnénk előbb. Ha nem lehet, akkor majd jövőre. Ugyanis nekem nem jó az ősz... - mondtam én.

- Hogyhogy? Miért nem jó? - kérdezték.

- Azért, mert... mert olyan esetlenül néznék ki... látványos pocakkal...

- Csak nem? - kiáltották mind.

Andris pedig magához ölelt és megcsókolt.

- Millácskám... édesem...

 

Hajnalka távoli nagypapája hamarosan meghalt, így a kislány örökölt egy házat. Az azonnal elkelt, a pénzből pedig építkezni kezdtünk a szüleinknél. A lányszobámhoz egy komplett lakás csatlakozott, az lett a mi otthonunk.

Novemberben Budapesten megszületett Zsuzsi barátnőm kisfia, Lackó, hivatalos nevén Pesti László. Andris és én voltunk a keresztszülők.

A következő év elején Annácska is világra jött, vagyis Wolf Anna, másodszülött gyermekem. Márciusban pedig két szoptatás között megesküdtünk... Csendes, egyszerű esküvőnk volt, csak a két család volt ott. Természetesen a pici Annácska is, aki Anya ölében jóízűen átaludta a szertartást. A másik baba, Zsuzsi kisfia úgyszintén. Ezen a napon elővettem a sosem viselt aranyláncomat, amit Andristól kaptam a tizenhatodik születésnapomra, és ettől kezdve mindig ott volt a nyakamban.

 

 Így éltünk aztán tartalmas, gyerekzsivajjal, szerelemmel teli igazi családi életet. Nem lett több férfi az életemben, az első és igazi farkasommal voltam, aki Danikát, a saját gyerekét a nevére is vette. Így lett a kisfiam Farkasból Wolf, ahogyan Wolfok voltak a testvérei is.

 

Együtt vagyunk ma is...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Farkasok kedvese 68. fejezet: RÉVBE ÉREK hozzászólásai

Szólj hozzá

0.018 mp