Kasza Béla: Balatoni ig. M. 1. rész A kezdetektől az első táborozásig
A dolog előzménye: A Pliocén Fesztivál kezdetekor itt a Pontusi-tenger egyik öble volt az úr, ami lassacskán fogyogatott, aztán már csak maradványa lett önmagának Pannon-tó néven. Bemutatkozni, ezt a nevet használni azonban sosem tudhatott, hiszen akkoriban névadók, keresztelők még nem voltak, így nevét is csak sokkal később kaphatta meg.
A Pannon-tavat a beleömlő folyók hordalékai feltöltötték síksággá. Ezzel újabb helyzet adódott, és újabb változások indultak be. Mindeközben, úgy 4-5 millió évvel ezelőtt a hegyképző erők gondoltak egy nagyot, összetörték a felszín alatti kőzeteket, és ez lehetőséget nyújtott a föld belsejében egykedvűen fortyogó magmának, hogy a repedéseken keresztül haladva meglátogassa, megtekintse a felszíni világot. Vulkáni tevékenység vette kezdetét, isteni forgatókönyv alapján végig is csinálta az előadást. A kihűlt lávából bazalt lett. Hogy mi? Nem, nem litván bazalt... lett bazalt... Vagyis, ejnye már na, bazalt lett és kész.
Ezután a szél, a víz és a fagy elhordta a könnyebb, mozgathatóbb anyagokat a bazalt környezetéből, a bazalt alatt azonban megmaradt, ami volt. Így alakultak ki a mai világ legszebb hegyei, a tanúhegyek.
A vulkáni aktivitás megszűnése után vulkáni utóműködések adták a műsort, hévforrások törtek a felszínre és szénsavas források. Az utóbbi még ma is tart.
A Pliocén Fesztivált követő Pleisztocén Jégkorszaki Rendezvénysorozat egyik utolsó eljegesedése idején délnyugat-északkelet irányú törések szabdalták fel a területet, meg persze erre merőlegesek is. A törött kéregdarabok lesüllyedtek, ezzel kialakult egy meder, benne pedig, a jövő nyaralóinak örömét tartva szem előtt összegyűlt a csapadékvíz. Megszületett a Balaton. Bevallom, személyes emlékeim nincsenek erről, vagy ha voltak, valahogyan elfelejtettem. Vannak vélemények, melyek szerint nem is úgy volt, hanem a szél fújta ki a medret unalmában. Akárhogyan is történt, az utókor számára a legjobb helyen ott állt már a tó. A mesét pedig én írom, tehát marad az első változat, a lesüllyedés. Az néha még a mára /2014/ is jellemző, ha a saját életszínvonalamat nézem...
Ott állt tehát a messzi múltban mai kedvencünk, viszont mert akkoriban az írásbeliség gyerekcipőben járt, pontosabban fogalmazva mezítláb, így Balaton feliratú tábla nem lett kihelyezve a partjára, egyszerűen nem volt értelme. Mindez kb 22 000 évvel ezelőtt volt, de az is lehet, sokkal előbb vagy sokkal később. Mesében nem számít. Ha még nem mondtam volna, most sem mondom, de mert kéznél van az íróeszköz, leírom hát, az a Balaton sokkal szélesebb volt, hosszabb is és mélyebb is, ráadásul szigetek emelkedtek ki belőle. Azonban jöttek idők, amikor a szárazság uralkodott, ekkor a tó majdnem kiszáradt. Később, az ismét csapadékosabbra fordult időjárásnak köszönhetően megint megtelt vízzel.
Ezek után sok idő múlt el, amikor is eljött a Balaton nagy pillanata: Tizenegy éves lettem és táborba mehettem a tó partjára.
