A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Kasza Béla: Szent György-hegyi misztikumok II. rész

2015-10-15 Kasza Béla
Szeretek a természetben barangolni, erdőket, mezőket, hegy-völgyeket járni. Fák alatt, vízpartokon, de főleg hegytetőkön, csúcsokon üldögélni, bámészkodni, hallgatni. Elbűvöl az énekesmadarak közlékenysége, a hullámok csókja, a tájak gyönyörűsége, odaadása, a szél őszintesége és ölelése. A világ közepe a Balaton, a Tapolcai-medence pedig a táji szépségek királya.

A világ közepe

Fotó: Bőhmné Molnár Beáta

—

Fotó: Ticz Mária

—

Fotó: Bakonyiné Tóth Anett

—

Fotó:  Csőke Gábor

—

Fotók a “királyról”

Fotó: Raposa Árpádné

—

Fotó: Raposa Árpádné

—

Fotó: Kónicz László

—

Fotó: Kónicz László

—

Fotó: Kónicz László

—

Fotó: Nagy István

—

Fotó: Nagy István

—

Fotó: Nagy Rózsa

—

Fotó: Bartos Zsuzsanna

—

Fotó: Kasza Béla

—

Fotó: Bartos Zsuzsanna

—

Fotó: Szalay Richárd

—

Fotó: Szalay Richárd

—

Fotó: Szalay Richárd

—

Fotó: Hludek Tamás

—

Fotó: Hludek Tamás

—

Fotó:  Csőke Gábor

—

Fotó: Bartos Zsuzsanna

—

Odavagyok mindegyik tanúhegyért, de a kedvencem a Szent György-hegy. Az első randevú 1984. június 4-én, hétfőn volt. Nagyon izgatott voltam. Végre, végre, végre! Ma találkozom vele, megismerem őt, látni és érezni fogom egészen közelről. Terveim szerint bejárom legszebb ösvényeit, és amikor a csúcsra jutok, a lábaimnál fog heverni, én pedig végtelenül boldog leszek a feledhetetlen élmény által.

Erzsivel, a feleségemmel és két kisfiunkkal Balatonlellén nyaraltunk, és mint mindig mindenhová, együtt mentünk a Szent György-hegyre is, látni a csodát.

Rövid utazás vasúton, azután hajón, majd megint pár perc vonaton, és máris megérkeztünk Nemesgulács-Kisapáti vasúti megállóba. Mint egy félig földbe süllyedt óriásteknős, ott magasodott egészen közel utunk célja, a könyvekből már ismert, de ez idáig még csak tisztes távolból látott egykori vulkán. Begyalogoltunk Kisapátiba, és a temetőnél a hegy felé fordulva megkezdtük a Tapolcai-medence legérdekesebb tanúhegyének meghódítását. Amikor elértük a hegyoldalban lévő kulcsos házat /akkoriban  Ajka város kórházáé volt / és megpihentünk, óriási eső zúdult a környékre. Már-már attól tartottunk, ha így marad, ott kell éjszakáznunk is, de valójában még csak délelőtt volt, az időjárás pedig egy idő után megemberelte magát, azaz elállt az eső. Bazaltoszlopokkal szegélyezett, meredek, nehéz úton mentünk felfelé. Egyszer csak mászásra kényszerültünk. Mivel Zolika ötéves volt, Tomika meg hároméves, ezen a szakaszon fel kellett tennem őket mindig a következő bazaltkőre, és így haladtunk felfelé padkáról padkára. Ezért a nehézségért kárpótolt minket a bazaltorgonák lenyűgöző látványa, majd a hegytetőn élvezhető kilátás. Csodálatos volt innen látni a Balatont, valamint a közeli és távoli hegyeket. És akkor, ott, szerelem született bennem a Szent György-hegy és környéke iránt.

Öt évvel később Zolival és Tomival ismét elmentünk e szépséges helyre. Gyönyörű napsütés volt ezen a csütörtöki napon, augusztus 3-at jegyzett a naptár. Mivel a fiúk már nagyobbacskák voltak, bemelegítésképpen felszaladtunk a szigligeti várba, majd onnan gyalogoltunk át a Szent György-hegyre. Adott volt a déli megközelítés, így hát megcsodáltuk a Tarányi-présházat és a Lengyel-kápolnát, s onnan mentünk fel a hegytetőre.

Odafent újra átélhettem a nagy csodát, és a táj, a hegy iránti szerelmem megerősödött. A hegytető alatti esőbeállóban jeleket hagytunk. Fogunk mi még jönni ide, és akkor érdekes, izgalmas dolog lesz megnézni, megvannak-e a jeleink.

Az egyik pad ülődeszkájának aljára felragasztottunk egy Derby sajtcímkét, meg egy matricát, amely a Camping Vonyarcvashegy feliratot viselte, ugyanis ott volt a szállásunk. Ez alkalommal véglegessé vált: számomra ez a hegy zarándokhely, többször vissza fogok térni, és talán a fiúk is így gondolják.

Eltelt hat év, és megint ott voltunk. Ezúttal már a harmadik fiam, Dávid is velünk tarthatott. Nagy izgalommal hajoltunk az esőbeálló padja alá. A két jel sértetlenül ott volt, ahová tettük őket hat évvel korábban. Különös, mámorító érzés járt át. A gyerekek szintén lelkesedtek. Dávidot is rabul ejtette a hegy, és a tetejéről látható táj szépsége.

A fiaimmal 1995-ben

 

A sors úgy hozta, hogy 1998-ban nászutaztunk Ildikóval, második feleségemmel. Többek között elvittem a Szent György-hegyre is. Őt is megérintette a táj meseszerű valósága. Én ugyanolyan csodaként éltem át a gyönyörűséges kilátás élményét, mint korábban. Az esőbeállóban nem ért csalódás. A matricát és a sajtcímkét a helyén találtam.

– Még találkozunk – búcsúztam a hegytől.

-------------------------------------------------------------------------------------------

Ezt az írásomat korábban már bemutattam, de sajnos bizonyos okok miatt megszüntettem azt a helyet. Most megpróbálom itt bemutatni, de csak 3 részletben fér el.

Kasza Béla: Szent György-hegyi misztikumok II. rész hozzászólásai

Szólj hozzá

0.014 mp