Bejegyzések a "Lélek" cimke szerint
Kasza Béla: Téglás platán
Hajlamom van a boldogságra, önmagamtól jöttem rá erre, e szép hajlam mindig velem van, járhatok bárhol, akármerre. Egyáltalán nem nehéz ez, hisz főleg a természetet járom. Ott kirándul az úristen is, ismeri minden vágyam, ...
Kasza Béla: Tájak kebelén
Vékony szél, gyermeklélek, lélekzene
Kasza Béla: Örök fészek
Nem vagyok senki, nem vagyok semmi, vadviharos úton álom a valóm; nem akar az isten oltalmába venni s lépten-nyomon akad rosszakaróm. Tarisznyám kopott, ősidők óta cipelem a múltat gyűrött fenekén, benne hordom vágyam - ...
Kasza Béla: A tagadás tévedés
Kerékpározom az országúton. A járműforgalom nagy. A ragadozó vadaknak tűnő járművek dübörgése, füstokádása elől menekülve letérek egy erdei bekötőúton. Leszállok "jó lovamról" és tolom magam mellett a fák ...
Kasza Béla: Amikor szép verset olvasok
Amikor szép verset olvasok, levetem lelkem szűk burkát, amit a hideg hétköznapok és a tömör társadalom kalodáz rá...
Kasza Béla: Átfagyok és átmelegszem
Csak az fog meg, ami akar. Eggyé válok vele hamar. Örök-várandós a lelkem, átfagyok vagy átmelegszem...
