A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Kasza Béla: A tagadás tévedés

 
Kerékpározom az országúton. A járműforgalom nagy. A ragadozó vadaknak 
tűnő járművek dübörgése, füstokádása elől menekülve letérek egy erdei bekötőúton. 
Leszállok "jó lovamról" és tolom magam mellett a fák között. Hamarosan egy 
tisztásra érek, azt követi egy nagyobb, majd egy még nagyobb. Ez a bokros- 
facsoportos ligetekkel díszített, hatalmas, füves, virágos rét egyszerűen 
gyönyörű. Megállok és álmélkodom. A május eleji frissesség csak úgy ragyog 
Klorofilkirály koronaékszereiben. Lefektetem biciklimet és óvatos léptekkel elindulok.                                                                         
Az országút zaja már messze, itt a madárdal a sláger. Igazi mennyei muzsika.
A hangok közt hallom a csendet is, rendkívüli élmény. Nagyon-nagyon jó érzés tölt el.
Ringatózom és szállok, repülök, pedig csak lépkedem, a lábaimon járok.
Szemeimbe mélyen hatolnak a zöldek, kékek és más színek.
Csodálatosan érzem magam, boldog vagyok, holott nincs rá konkrét okom. 
Nem ölelek szerelmet, nem hallottam jó hírt, nem múltak el problémáim, nem 
kaptam régóta várt ajándékot. Semmi, de semmi nem indokolja, hogy szárnyaljon 
a kedvem, örüljön a lelkem. Mégis azt teszi, olyan szép és jó minden . 
Megyek a pompás virágokkal tarkított fűben, a csicsergő madarak biztatnak: 
menj, menj, sétálj, érezd, amit lehet, amit kell! A kéklő ég kékebb, mint máskor,
hatalmasabb, lelke van, ahogyan a fáknak és a néha meglibbenő szélnek is.
Egy óriási lélek az egész rét, örömvirágos csoda, isteni remek. Könnyű vagyok,
de tele tartalommal. 
Kezemre bogár száll, baráti érintés, a fűszálakon arcomat látom, a bokrok 
szinte nevetnek. Körülvesz a megmagyarázhatatlan valami, ölel, belém bújik, 
érzem, ahogyan átjár. Látom a szépet, érzem a jót. A nagyon jót, a szeretetet. 
Lelkem megtelik a mindenséggel, szétfoszlik a racionalitás hidegsége, ami 
érzékeny emberben is jelen van, még boldog állapotában is. 
Mi ez? Mi ez, amit érzek? Mitől érzem ezt? 
Eddig is szerettem a természetet, ragyogó élményekben volt részem általa. 
De ezúttal olyan kiemelkedően nagyszerű a csoda, hogy szinte hihetetlen. 
Gondolkodó ember lévén elemezni kezdem a helyzetet, mert úgy érzem, 
valamit éppen most fedezek fel. Választ keresek a dolgok miértjére, és meg is találom. 
Nem a szervezetem kémiai egyensúlya, nem a fizikai állapotomat jellemző 
ideális helyzet okozza mindezt. Mert ez az érzés nem lehet csupán materiális 
összefüggések következménye, hanem attól független valami. Ez az érzés 
anyagi mivoltom feletti okkal magyarázható. De mitől ilyen csodálatos? 
Attól, hogy nem vagyok egyedül. Nincs más magyarázat, nem lehet másként. 
Velem van lsten, lelkem szülője, és most megtöltött isteni tartalommal. Ez történik 
velem, ez a fantasztikus öröm, ami nem káprázat, nem álom, nem képzelgés,
hanem valóság. Isten szelíden megszállta a természet e gyönyörű helyét, a rétet,
hogy éreztesse magát és kivezessen a hitetlenségből és tudatlanságból. 
Isten jellege lélek, tartalma szeretet. Felfogni lélekkel, lélekben lehet. 
Én éppen ezt élem meg . 
Mennyire parányi vagyok! Milyen kicsiny! És milyen hatalmas a jóság, ami 
felemel, átölel, szeret! A lombok könnyé válnak, kilépek magamból, berepülöm a 
kék eget. Egyesülök a bogárral, a virággal, a fénnyel, a mindenséggel. Mámoros 
kedvvel ég és föld vagyok, csillag és napsugár, felhő és madárdal, fakéreg, 
szerelem, mozdulat, mosoly. 
Most már tudom ! Az érzelem, az érzés nem csak hormonok aktivitása, sokkal több
annál. A lélek létezése és igazsága. Valóság tehát a lélek, nem csupán szóhasználat. 
Eredete pedig nem lehet más, mint Isten maga. Aki kézen fogott ezen a szép májusi
napon, hogy biztos lehessek benne: a tagadás tévedés! 
 
Az élmény helye: Istenrét, Bács-Kiskun és Tolna megy határán az 55-ös út közelében.
Az élmény ideje: 1990. május 2.
 

Kasza Béla: A tagadás tévedés hozzászólásai

Szólj hozzá

0.014 mp