Archív bejegyzések: 2022 február
Kasza Béla: Csengettyű, a csilingelő ének
Nem csupán áldott csillagok lesték, hanem szomjas reggelek, éhes esték, tavaszi nappalok, nyári remények, és az összes őszi vágyak; amikor Csengettyű, a csilingelő ének, vadvirágot szedett, legalább százat. S mert más nem ...
Kasza Béla: Csengettyű titka
Tavaszt irkál a február, dalolni kezd minden betű, glédában áll. Szemlére jön márciusban szép Csengettyű. Áprilisban is elvárják. Zöldet nyitó lélegzetét táncba viszik öröm-rügyek, friss levelek, langyos esték. Akác ...
Kasza Béla: Csendes csillag Csengettyű homlokán
Tudom, hol a helyem, mégis jött egy érzés, bátran bevallottam, én, a máskor félénk. Bizony megérte e tüneményes álom, amit adtam, kaptam, soha meg nem bánom. Nem vágyhattam többre, túl nagy a szakadék, mégsem szült ...
Kasza Béla: Csengettyű
Álmomból nem ébredtem fel nyomban, szép volt az álom, hát maradtam álmomban. Harangjáték szólt, majd harangszó zúgott a toronyból, szállt messze, messze, a harangszó-nélküliséget feledtetve. Vérző bánatomat is elvitte, ...
Kasza Béla: Álmodni szertelen szerelmet
Fiatal volt a mai hajnal, álmos szemekkel ébredt fel, s amíg élt, fiatal is maradt, úgy temette el a reggel. Kint álltam félszegen a bűn-árva udvaron, ruhaként omlott rám a hallgatag, hűs harmat; megmozdult egy kóbor szél, ...
Kasza Béla: Égfestő akarat
Tétova két kezem kissé reszketeg, bánatos zöld nyarak hagytak el sírva; szőke földeken született kenyerem, bátorít balgatag, bűntelen líra. Egy szerelmes pár, egy férfi és egy nő… édesanyám ölén ringató varázs; így ...
Kasza Béla: Csillagok ölén
Én még nem is sejtek semmit, de már tudja belső énem, elárulja, nem hazudja mitől enyém szó és ének. El kell kissé csendesednem s meghallom a tiszta hangot: miképp zendül, mit is üzen álmodozó szív-harangom. Homlokomon ...
Kasza Béla: Szórjatok hát szerteszét
Amikor fiatal voltam, kergettem napfényt, vágyat, nem érdekelt halálom, oly távolinak tűnt, mint Isten az istentagadásban. De most, hogy lelassultam e gyorsuló mában és elmúlt minden dalos nyaram, ráadásul szótlan, talán ...
Kasza Béla: Nincs nagyobb költészet
Néhányszor már megtörtént, világgá mentem, árva lettem, hontalan, megbántam tettem. Csak a magány társult, az is kóbor lélek, megölelt, így esett, hogy még mindig élek. A csillagok nagy csendje éjszaka lázad, ha nem ...
Kasza Béla: Nem akarok verset írni
Már nem akarok verset írni, szerelmet se kívánok, hiszen az utóbbi csak fájna és ölne, nem számíthatok viszonzásra, örömre. És mégis írok, mert néha magával ragad, elbűvöl a csoda, a tavasz, a kellem, a szépség, a ...
Kasza Béla: Hölgy piros sapkában
A reggeli utca álmos, zajos, füstös, köhögős, sietnek a dolgozók, diákok, zúgnak, rohannak a lóerők. Szürke hétköznapok ezek, elöl hétfő, hátul péntek. De mégis színes az utca, tüneményes dal, csupa ének, mert ...
