Binkóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó
Befagytak a süvítő szelek,
szabadságot álmodik a horizont,
a hajnallá vált alkony megremeg;
szilánkos fájdalmából ébredő
tavaszért suttog most imát
valóság és képzelet.
Én pedig megyek
az úttalan úton meg útfélen,
magányom szeret,
s e szerelmet mástól nem féltem.
