A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Farkasok kedvese 3. fejezet: A FARKAS TEJBEGRÍZT ESZIK

Harmadnap Farkas csak elbúcsúzni jött, mert utaztak haza. Berci, aki az elmúlt két napon nemigen figyelt rá, ma elevenül viselkedett vele, nagyon szeretett volna játszani.

- Mi lelte a kutyádat? Eddig rám se hederített, most meg nézd... milyen játékos.

- Nem tudom, talán mert elutazol és most kap észbe, ezután már nem játszhat veled.

A valóság az volt, mint utólag kiderült, betegeskedett a kutya, és akkor kezdett  meggyógyulni. Úgy tudtuk meg, hogy nemsokára a macska is nyavalyáskodott, jött az állatorvos és megvizsgálta, majd megnézte Bercit is. Csak a kutyánál eszünkbe sem jutott, a macskán nagyon látszott, hogy baj van. De meggyógyult mindkettő.

Este Teri mama átjött, hogy meséljen valamit nekem. 

- Mi legyen a mese? Valami új? Találjon ki Teri mama egy újabb mesét?

- Piroska és a farkas legyen. Azt szeretem a legjobban. 

És ez így is volt. Azt nem tudom, miért. Amikor odáig ért a mese, hogy a gonosz farkas bekapta a nagymamát, tiltakoztam most is, mint mindig is tettem ezen a ponton.

- Nem kapta be! Nem gonosz a farkas, hanem jó a farkas! 

- De hát a mese szerint... és van farkas, amelyik gonosz, de ha nem is az, akkor nagyon éhes, és megeszi az embert, ha úgy adódik.

- Nem eszi meg a nagymamát, mert tejbegrízt eszik...

- Jól van, akkor ez egy jó farkas. Szereti a nagymamát és nem kapja be.

Ez már tetszett nekem.

- Piroskát is szereti, és... Kamillát is - közöltem. - Én is szeretem a farkast. Minden farkast és minden kutyát is - jelentettem ki. - Csak a boltosék kutyáját nem... - tettem hozzá lendületemet vesztve, de hát tényleg nem szerethető minden kutya...

- Azt nem is kell! Az egy harapós dög.

 

Két nap múlva hazajött Zsuzsika, és ez nagyon jó volt, mert már hiányzott nekem. Ő remekül érezte magát Budapesten, sokat mesélt, mit látott, mit csinált. Én is elmeséltem Farkast, és persze a kamrai történéseket is. Az én drága barátnőm szerint ez különös, érdekes, és azt is mondta még, hogy a fiúk kicsit butácskák, és olyasmiket is játszanak, amik nem is játékok, vagy nem is jó játékok. Mondtam, nekem végül is tetszett, ami a kamrában történt, és ugyanakkor azt is érzem, ez titok, és nem tudhat róla senki.

- Na és én?

- Te más vagy... a barátnőm, és neked mindent elmondok.

Ebben megegyeztünk.

 

Ezen a tavaszon és aztán nyáron is rengeteg öröm, jókedv és más szép dolgok értek, főleg kettesben Zsuzsikával. Anyuékkal lejártunk a szigetbe a városi strandra, vasárnaponként matinéra is, és mindenfélét játszottunk otthon, az udvarban, a kertben, és ha az időjárás olyan volt, akkor bent a lakásban. Sosem unatkoztunk. A Farkassal vetett búza kikelt, növekedett, kalászba ment, megsárgult, megérett, és így saját termelésű búzám lett, habár nem sok. Nem sok, mert növekedés közben én is ettem a finom búzafüvet, a tyúkok is rájártak néha, és hogy, hogysem, Berci is sűrűn látogatta és olyankor egy-két szállal el is fogyasztott belőle. Mirnyaó szintén rájárt... De az az ötmaroknyi termés, az azért megmaradt nekem.

- Kész búzatermelő lettél - dicsért meg János nagyapa.

- Elvisszük a kismalomba őrleni? - érdeklődtem.

- Nem visszük, oda csak nagyobb mennyiséget szoktak vinni. A mozsárban porrá törjük, és abból a lisztből Anyuka csinál valami ételt neked.

- De előtte a kedvenc tyúkomnak is adok pár szemet - döntöttem el, és úgy is tettem.

 Azon a nyáron Pistapapa hozott egy óriási dinnyét, akkora volt, hogy akkorát azóta se láttam. Az íze pedig  feledhetetlenül finom. Anyukával és Teri mamával a piacra jártam, és az én kis kosaramba is került mindig valami. Szerettem nézegetni a kötélgyártó bácsi portékáját, főleg a kiscsikónak való pirosított kötőfékfejet. Ott egyszer nagyon furcsát hallottam. 

- Anyuka, miért mondta az a bácsi, hogy ez nem sült kenyér, hanem főtt kenyér? A kenyeret sütik és nem főzik, ugye?

- Melyik bácsi, szívem?

- A köteles bácsi, ott.

- Biztosan sültebb kenyérhez szokott, azért. Ezt sületlennek érzi, így aztán mérgelődik, sajnálja a régi kenyereket, amik jobbak is voltak.

Ezen elgondolkodtam, és az én kis logikámmal egy kérdést is megfogalmaztam:

- Lehet, hogy a levest meg sütni fogják?

- Azt biztosan nem, ne aggódj miatta.

- Akkor jó - nyugodtam meg.

 

Ahogy közeledett a nyár vége, kissé félni kezdtem, hiszen tudtam, nagylány vagyok már, és szeptemberben iskolába kell mennem.

- Pedig csak az előbb születtél, egyetlen gyönyörűségem - mondta Anyuka -, maholnap viszont iskolás leszel... - és megtörölte könnyessé vált szemét.

- Lám csak - kapott el János nagyapa és emelt a magasba. - Miből lesz a cserebogár!

 

 

Farkasok kedvese 3. fejezet: A FARKAS TEJBEGRÍZT ESZIK hozzászólásai

Szólj hozzá

0.013 mp