Farkasok kedvese 3. fejezet: A FARKAS TEJBEGRÍZT ESZIK
Harmadnap Farkas csak elbúcsúzni jött, mert utaztak haza. Berci, aki az elmúlt két napon nemigen figyelt rá, ma elevenül viselkedett vele, nagyon szeretett volna játszani.
- Mi lelte a kutyádat? Eddig rám se hederített, most meg nézd... milyen játékos.
- Nem tudom, talán mert elutazol és most kap észbe, ezután már nem játszhat veled.
A valóság az volt, mint utólag kiderült, betegeskedett a kutya, és akkor kezdett meggyógyulni. Úgy tudtuk meg, hogy nemsokára a macska is nyavalyáskodott, jött az állatorvos és megvizsgálta, majd megnézte Bercit is. Csak a kutyánál eszünkbe sem jutott, a macskán nagyon látszott, hogy baj van. De meggyógyult mindkettő.
Este Teri mama átjött, hogy meséljen valamit nekem.
- Mi legyen a mese? Valami új? Találjon ki Teri mama egy újabb mesét?
- Piroska és a farkas legyen. Azt szeretem a legjobban.
És ez így is volt. Azt nem tudom, miért. Amikor odáig ért a mese, hogy a gonosz farkas bekapta a nagymamát, tiltakoztam most is, mint mindig is tettem ezen a ponton.
- Nem kapta be! Nem gonosz a farkas, hanem jó a farkas!
- De hát a mese szerint... és van farkas, amelyik gonosz, de ha nem is az, akkor nagyon éhes, és megeszi az embert, ha úgy adódik.
- Nem eszi meg a nagymamát, mert tejbegrízt eszik...
- Jól van, akkor ez egy jó farkas. Szereti a nagymamát és nem kapja be.
Ez már tetszett nekem.
- Piroskát is szereti, és... Kamillát is - közöltem. - Én is szeretem a farkast. Minden farkast és minden kutyát is - jelentettem ki. - Csak a boltosék kutyáját nem... - tettem hozzá lendületemet vesztve, de hát tényleg nem szerethető minden kutya...
- Azt nem is kell! Az egy harapós dög.
Két nap múlva hazajött Zsuzsika, és ez nagyon jó volt, mert már hiányzott nekem. Ő remekül érezte magát Budapesten, sokat mesélt, mit látott, mit csinált. Én is elmeséltem Farkast, és persze a kamrai történéseket is. Az én drága barátnőm szerint ez különös, érdekes, és azt is mondta még, hogy a fiúk kicsit butácskák, és olyasmiket is játszanak, amik nem is játékok, vagy nem is jó játékok. Mondtam, nekem végül is tetszett, ami a kamrában történt, és ugyanakkor azt is érzem, ez titok, és nem tudhat róla senki.
- Na és én?
- Te más vagy... a barátnőm, és neked mindent elmondok.
Ebben megegyeztünk.
Ezen a tavaszon és aztán nyáron is rengeteg öröm, jókedv és más szép dolgok értek, főleg kettesben Zsuzsikával. Anyuékkal lejártunk a szigetbe a városi strandra, vasárnaponként matinéra is, és mindenfélét játszottunk otthon, az udvarban, a kertben, és ha az időjárás olyan volt, akkor bent a lakásban. Sosem unatkoztunk. A Farkassal vetett búza kikelt, növekedett, kalászba ment, megsárgult, megérett, és így saját termelésű búzám lett, habár nem sok. Nem sok, mert növekedés közben én is ettem a finom búzafüvet, a tyúkok is rájártak néha, és hogy, hogysem, Berci is sűrűn látogatta és olyankor egy-két szállal el is fogyasztott belőle. Mirnyaó szintén rájárt... De az az ötmaroknyi termés, az azért megmaradt nekem.
- Kész búzatermelő lettél - dicsért meg János nagyapa.
- Elvisszük a kismalomba őrleni? - érdeklődtem.
- Nem visszük, oda csak nagyobb mennyiséget szoktak vinni. A mozsárban porrá törjük, és abból a lisztből Anyuka csinál valami ételt neked.
- De előtte a kedvenc tyúkomnak is adok pár szemet - döntöttem el, és úgy is tettem.
Azon a nyáron Pistapapa hozott egy óriási dinnyét, akkora volt, hogy akkorát azóta se láttam. Az íze pedig feledhetetlenül finom. Anyukával és Teri mamával a piacra jártam, és az én kis kosaramba is került mindig valami. Szerettem nézegetni a kötélgyártó bácsi portékáját, főleg a kiscsikónak való pirosított kötőfékfejet. Ott egyszer nagyon furcsát hallottam.
- Anyuka, miért mondta az a bácsi, hogy ez nem sült kenyér, hanem főtt kenyér? A kenyeret sütik és nem főzik, ugye?
- Melyik bácsi, szívem?
- A köteles bácsi, ott.
- Biztosan sültebb kenyérhez szokott, azért. Ezt sületlennek érzi, így aztán mérgelődik, sajnálja a régi kenyereket, amik jobbak is voltak.
Ezen elgondolkodtam, és az én kis logikámmal egy kérdést is megfogalmaztam:
- Lehet, hogy a levest meg sütni fogják?
- Azt biztosan nem, ne aggódj miatta.
- Akkor jó - nyugodtam meg.
Ahogy közeledett a nyár vége, kissé félni kezdtem, hiszen tudtam, nagylány vagyok már, és szeptemberben iskolába kell mennem.
- Pedig csak az előbb születtél, egyetlen gyönyörűségem - mondta Anyuka -, maholnap viszont iskolás leszel... - és megtörölte könnyessé vált szemét.
- Lám csak - kapott el János nagyapa és emelt a magasba. - Miből lesz a cserebogár!
