Kasza Béla: A fények erdejében
A fények erdejében madaras béke
szívvel dalolt arról, hogy a télnek vége.
Ölbe vett egy nagy fa, jó volt a pihenés,
erősödött bennem minden tiszta remény.
Talajszinten hóvirág, vigyáztam léptem,
közepébe ültem, semmitől se féltem.
Jólesett az öröm, március muzsikált,
élénkült, lüktetett, ünnepelt a világ.
A lányok fotóztak, fényeket követtek,
néhány száz kattintást biztos elkövettek.
Azután nevettünk, játék lett a vége,
így voltunk mi hárman az erdő vendége.
