Kasza Béla: A fotós
Kezdetben a fotós elhitte, amit látott,
a tényt, a valót, a teremtett világot.
- Megmutatom másnak is! - ezt tervébe vette,
így nem tehetett mást, lefényképezte.
Később a fotós elhitte, amit képzelt.
Alkotni kezdett, a látvánnyal, a fénnyel
egy húron pendült és önmagát is adta,
ahogy költő merít mindent versekbe, szavakba.
Onnantól kezdve mindennapi rítus,
meglátni, láttatni, mindenben van ritmus;
fontos a hagyomány, de nem függni szabályon,
portré, természet, életkép és álom.
Ment, figyelt, látott, egyre csak fotózott,
fáradt őszi vágyat, gyermekarcot, óbort;
s bár a mesterséges IQ lett a bálvány,
nem engedett állítani tiszta optikáján.
