Kasza Béla: A legpirosabb öröm
Júniusi határban a szívem kalászos,
kenyér és uborka, ez utóbbi kovászos
lapul tarisznyámban uzsonnaidőre.
Kulacsomban hallgat a rám tukmált lőre.
Tanyasi kútnál majd jó vízre cserélem,
bimbózó Juliskát is látni remélem,
ahogy perdül copfja és szoknyája, a piros.
Nincsen belehímezve: Megkívánni tilos!
Ennek a kislánynak én leszek a párja,
hogy leszakíthassam, türelmem kivárja.
Addig csak bámulom meg álmodozom róla,
amíg anyja oktatja szép szóval a jóra.
Pipacsokra tekintve Juliskámat látom,
máris megjelenik a dédelgetett álom.
Búza között a vágy, ott van a csók hona,
s a legpirosabb öröm, kis pipacs mosolya.
