Kasza Béla: A Türrnél
Tél van, hideg,
de hó és jég nincsen,
a december ilyetén kincse
most a köd a folyó felett,
és a fagytól viseltes
fa, fű és avar.
Lépcsőzöm fel az emlékműre,
vág és tép a szél,
de nem zavar.
Zúzmarásan zizeg a zászló
a kilátó csúcsán,
lobog a szélben kék-sárgán.
Gyönyörködöm a táj
zöldhiányos báján.
Talán itt kellene
várnom a tavaszra.
Levetem hát
ingem és kabátom,
meztelen szívemet
a világnak ajánlom.
