Kasza Béla: Akár a csillagokig
Dúvad a félelem, féreg a fájdalom,
belém mart az idő, kereszt a vállamon.
Elvesznek az utak, kihunynak a fények,
vagyok az árnyékom feketén-fehéren.
Semmi a fájdalom, semmi a félelem,
hisz minden rendben van, nem csupán képzelem.
Új tavasszá válik összes múlt és jelen,
magasba emelem holnapom, életem.
