Kasza Béla: Alkonyi foci borozással
Alkonyi bíbor alatt borízű bátorítás biztatott,
meg tudod csinálni, láss hozzá, na, gyerünk, mire vársz…
Bár rossz volt a lőre fenemód, de ittam még egy kortyot,
gondoltam, ha emiatt földre dőlök, Isten majd ellát,
felemel, megszid, megvigasztal, megsimogat.
Jött két-három szekundum, ekkor se kép se hang,
tudtam, semmiről se tudok most,
és nem számítanak előzmények, jó okok.
A társ, ki még mindig biztat, a labdát rúgja némi spiccel,
lő vagy ötször, kapura megy, remek gólok,
majd okádni kezd, csakúgy spriccel;
én meg végre célba érek, elvágódom,
és ott fekszem elvágólag,
mint egy részegen is délceg hólyag.
Így volt, mese volt, én is lőttem néhány gólt.
Ébredésig jót aludtam, fáradtan, de bátran,
és kiderült, hogy borozni csak álmomban jártam.
