Kasza Béla: Álmok nélkül az utolsó csend alatt
Ott fogok majd kihűlni a lét határán,
elfelejtve, oly árván,
valahol a pirkadati prérin,
ahol a semmi lágyan elring;
amikor már se erőm, se kedvem,
se méltóságom nem lesz.
Felettem kútágas a csend,
égre mutat, ösztövér,
már nincsen bennem ösztön, vér,
nem kérek s nem kapok kegyelmet.
És nem álmodom többé gyalogösvényt,
gyermekmosolyt, szerelmet.
