Kasza Béla: Álmokon, kenyéren
Jó itt a szelíd erdőben,
kedvemre van fa, bokor,
nem fáj semmim, lábam
szép ösvényen bandukol.
Gyalogolni oly csodás,
a Tenkesről jövök lefelé,
a kirándulás gyógyít, megtart,
életemet teszi szebbé.
Kedvemre őszül az erdő,
ringató harang szól valahol,
a Szársomlyó a távolban
hallgatással dalol.
Egy kilátó deszkáin ülök
áldott békességgel,
holló szól a magasból:
Törődj inkább az ebéddel!
A madár tova is száll,
az ebéddel ráérek később,
átgondolom, mi történt,
a részleteket is az egészből.
Megyek tovább, hegyaljig visz
akaratom, kedvem, léptem,
tarisznyában az ebédem:
élek tejen, álmokon, kenyéren.
Csak tartson meg az isten,
tudjak mozogni, menni,
gyógyszert, orvost felejtsek el,
ne tegyen keresztbe senki.
Ne mindig tél vagy nyár,
ősszel legyen ősz, tavasszal tavasz,
s ha bajban vagyok, fogjon kézen
remény, s a megtartó szavak.
