Kasza Béla: Az ebéd még kérdéses
Felébredek korán
vasárnap hajnalban,
szívemben szép csend,
kóborlok magamban.
Üres még a város,
ilyenkor kell menni,
egy szál magam vagyok,
nem aláz meg senki.
A nap már ébredez,
laposak az árnyak,
köszöntenek utcák,
házak szalutálnak.
Enyém e nyugalom,
fejedelmi béke,
csak éppen nem tudom,
eszem-e ebédre.
