Kasza Béla: Az évszakok megmaradnak
Rám förmed egy diagnózis:
Meghalni fogsz, nem dalolni!
De én ezzel vitatkozom,
csók ragyog a homlokomon.
Most is várnak hegyek, erdők
tájbámuló vén tekergőt,
létem nekik is barátság.
És álmodom felhők álmát.
És kedvesem fogja kezem,
megbízható e szerelem,
tavaszban dal, tavaszban fény,
fejem felett tágas a tér.
Az árnyék próza, fenyeget,
hűvösre tenne engemet.
Minden fény és minden árnyék
lesi, mi bennem a szándék.
Szándékom az élet maga,
fülemben a szél dallama,
reggeleken friss madárszó,
lobogásban magyar zászló.
Szeretni a szerethetőt,
bóklászni a búzamezőn,
meglesni a tiszta hajnalt,
bíbelődni szép szavakkal.
Unokáim hatan vannak,
hordozói ősi magnak.
Ők őrzik a telet, nyarat,
őszt és tavaszt nagy ég alatt.
Tetszik ez az úristennek,
velük nevet, ha nevetnek.
Eljön a perc, így megyek el,
egy leszek a végtelennel.
2023.
