Kasza Béla: Bába
A vers maga dönt.
Lélek- titkok mélyén
vagy talán odafönt.
Ha megértem,
hogy nekem szól és mit üzen,
elkap a részegítő lendület;
feloldódik a réveteg rozsda,
felváltva suttogok, ordítok,
viháncolva és komolykodva
az éjből hajnalt hasítok.
Aztán könnyed könnyek,
ragyogások jönnek,
minden a helyére kerül,
mint hideg a hóban,
mint ajkak a csókban,
és közben táltossá teszem
a tébláboló szókat.
A vers tehát maga dönt.
Én csupán bába vagyok!
Szerintem.
Hisz csak világra segítem…
2022. febr.
