Kasza Béla: Bánatbabusgató
Gyerekként jó volt minden,
egy az egyben voltam gyerek,
frissen, tisztán, őszintén,
szabadon és fesztelen.
Ha nem volt okom sírásra,
örültem, nevettem, ragyogtam,
rám néztek az emberek,
fürödtem a mosolyokban.
Manapság már rám se néznek,
hisz nincsenek bennem távlatok,
így átnéznek a fejem felett,
babusgathatom a bánatot.
Lehet, hogy már nem ragyogok?
Ma is bennem az a gyerek,
és ragyogok, mint akkor régen,
ily rutinnal nem tévedek!
Jaj, de mégis, nagy tévedés,
nem ragyog a messzi múlt,
nem valóság a jelenben,
akkor régen el is múlt.
Idő rágta, el is nyelte,
sehol sincsen, az már holt.
Letérdepel most az emlék,
kérdez: talán nem is volt?
2022. aug.
