Kasza Béla: Egy finnyás vallomása
Szép tájakon vándorolok,
ott vagyok csak ember;
aki képes tegeződni
véges végtelennel.
A versírás lehet öröm,
nem mindig, csak néha;
a vadászat utálatos,
mert nem vagyok héja.
Kirándulás alkalmával
találom meg helyem;
kedvem elvész zajban, füstben,
büdös illemhelyen.
