A versek  Kasza Béla bajai költő nevének feltüntetése mellett nonprofit céllal szabadon után-közölhetők!  A prózákból csak idézetek!
 

 


 
 

 

Kasza Béla: Egyre kékebb lett az ég


Kócos madárdalokkal, hóbortos álmokkal
volt tele az a nap,
zöld szoknyás, fehér fityulás bokrokkal
flörtölt a tavasz.
Odafönt az égen habos, könnyű felhők:
inkább táncos lányok, mintsem komoly delnők.             

Mi hárman, Isten, az árnyékom meg jómagam
csak jártuk a határt egyre,
ők figyelték minden egyes szavam,
én büszke voltam e meg nem érdemelt kegyre.

Biztattam őket: csak menjünk tovább,
az út valahova elvezet,
s ahova érünk, ott talán szürke valóság,
esetleg színes képzelet
üdvözöl, köszönt, integet.

Az uzsonnámat Istennek adtam,
jó étvágya volt, ezt megtapasztaltam.
Az árnyékom rég leszokott az evésről,
meríteni nem másból, csak a fényből
merített, ez eredete, lényege, filozófiája,
ennek próbáját, ha kell, bármikor kiállja.

Csatlakoztak hozzánk kivert ebek,
halványan reszketett bennük a remény.
Majd álmos árkok, pőre partok, szende szelek,
aztán egyre kékebb lett az ég,
mert kimosódtak belőle a fellegek;
amik aztán földre hulltak,
dombra dőltek, közénk szálltak
és mosoly arcú, szeplős tündérekké váltak.

 

Kasza Béla: Egyre kékebb lett az ég hozzászólásai

Szólj hozzá

0.002 mp