Kasza Béla: Eretnek érzés
Felhőszürke ég és friss, eleven szél
hűvösen köszönt augusztus legvégén.
Kedvenc napszakom, az ébredő reggel
tükrömből néz rám tompuló szememmel.
Huzat a házban, csapódik egy ablak,
a tévé káromló hangot ad szavamnak.
Ocsmányul a világ s a társadalom
szaporítja könnyem, táplálja bajom.
Hiába becézem virágok szirmát,
vadorzók megássák értékek sírját.
Jellemek fogynak, az üresség lángol,
ordasok ünnepén duhajon táncol.
Sajog szelíd szívem, remeg a lábam,
a jelen elpusztít minden szép vágyat.
Elvesztem eszem és lelkem a dúltat,
tűzzel a világot átadnám a múltnak.
