Kasza Béla: Fekete madarak néma felhők közt
Bár sokasága maradt még bennem a szónak
és mindenféle jeles jónak,
gyengeségem mégis félelemmé vált.
Ekkor egy valós vagy vélt
szomorúság okán
- mivel nem jutott nekem kegyelem -
hagytam világgá menni szobám,
kedvem, dalom, kenyerem.
Már csupán színeibe szerelmes,
lomhán lassuló őszre,
néhány eretnek madár engem kísérő,
végső röptére vágyom -
és eleresztem sok más álmom.
A szeretteim pedig
mindig szeressék egymást,
ne engedjék, ne hagyják,
hogy a földbe elássanak,
mert kényelmetlen lenne
örökkön csak hanyatt.
Áldott délelőtt, amikor azúr dalt sugároz
a szelíd ívű nyár,
maga a Nap nyúljon értem, szívjon fel magához,
ott legyen új hazám.
Útközben halljam, suhognak a szárnyak,
ahogy fekete madarak
néma felhők közt holt-fehérré válnak.
2022. ősz
