Kasza Béla: Felírom az égre
Belőlem nőtt egy nagy család,
szeretetben élek,
ezért marad tiszta bennem
s nem fárad a lélek.
Nem emészt el nyomor, vagyon,
dalra fakad szívem,
velem dalol minden madár,
ki barátom, hívem.
Kívül vagyok ártó körön,
szép az élet, ölel,
tudok menni, van mit enni
s a természet közel.
Szavam vajon kinek szánom?
Hogyha nektek nem kell,
égre írom, ott ragyogjon,
merthogy Isten kedvel.
Gyalog megyek fel az égbe,
vérem lesz a festék,
azzal írok, kezem reszket,
olvassátok, tessék!
