Kasza Béla: Hajnal a folyón
Vízre szállt a bársony béke.
Istenélmény, ami anyaként elringat,
és vele együtt a régi csendek emléke
is újra csak ringat, ringat.
Nyújtózik a fény, hosszú a pillanat.
Valaha egyszer, régebben,
áldottnak bizonyult reggelen,
heverve hanyatt egy ébredező dombon
éreztem ugyanezt: hogy csodát álmodom.
Eszmélek. Szemem legel a parti fák zöldjén,
majd visszatér a vízre s közben megfejtem, mi történt:
Hercegnő itt a hajnal, a folyó pedig ábrándos herceg.
Könnyet csaltak ki belőlem, és ezt a hirtelen verset.
