Kasza Béla: Halott évezredek küszöbén
Tavasz hozta öröm,
beteljesült remény,
szívemben lüktetett
szárnyas szabadságom.
Nagyon jól emlékszem,
fent azúr volt az ég,
díszítették dalos
fecskevillanások.
Leverték a tavaszt
impotens, rút szörnyek,
pénzért s kéjjel pillangót,
virágot is öltek.
Élvezettel tették,
háború a neve,
ragadozó lelkek
gyászt hozó fegyvere.
De nem élték túl ők sem,
nincs győztes, csak halott.
Döbbent arc az istené,
nem hitt a szemének.
Sok ezer év után
egy fűszál feltámadott,
újra nyílott virág
s lélekhez szólt ének.
