Kasza Béla: Holdas üzenet
Zivatarszagú, langyos,
mélykék tavaszi este.
"Most búsulok kicsit" szándékom
lefújva, már messze.
Sűrű felhők fölött
csillagok ezrede hallgat,
hátamat támasztom
az imént átázott falnak.
Tócsákat kerülget
puha léptekkel egy macska,
a kutyára les,
alszik-e vajon az ebadta.
Templomos toronyból
dallamjáték kedve szólal,
verébszárnyon eresz alól
rebben fel a sóhaj.
A muzsika hangjai
fülembe belebújnak,
megrázom magam,
felejtem bánatomat, búmat.
Oszlik a felhő,
holdvilággal üzen az Isten:
ha gazdag a szíved,
tiéd a világon minden.
