Kasza Béla: Látásomról
Hűs tenyered tenyeremben,
sétálunk a szerelemben,
ölbe veszlek, öledbe zársz,
vénád vagyok, artériád.
Nem viszlek az égbe géppel,
reményt adok s e reménnyel
égig ér a szárnyas álom,
úgy csókollak ajkon, szájon.
Megszülettem én avégre,
veled menjek világvégre.
Nem más ez, a kettőnk útja,
megnéztelek, nézlek újra.
Szép vagy, szép vagy, szépnek látlak,
jó vagy, jó vagy, mindig várlak.
Dédelgetlek kis dalommal,
szeretlek e bizalommal.
