Kasza Béla: Lázrózsák
Fejszémnek fát, igen nagyot,
béke, munka lehet áldott,
földbe vetek hitet, magot,
gyógyítgatom a világot.
Rögeszmém van, szédült álmom:
múlté már a bakancsos tél.
Képzeletem valóságot
teremt éppen, mert nem henyél.
Itt a tavasz, bomlaszt, kacag,
bú és vad tél ellen lázad,
kinyitom hát ablakomat,
hadd köszönthesse szobámat.
Felhők jönnek botor szóra,
a fényt kissé eltakarják,
mégis ragyog pár lázrózsa
arcomon s a tavasz arcán.
