Kasza Béla: Letéptem a vértet
Amikor dallamra nemigen leltem,
a világ által sokszor megsértett,
gyógyulni esengő árva lelkem,
mint a megvert tavasz
úgy sírdogált a rozsdás réten
vihar-kék felhők alatt.
Akkor jött a szép kegyelem…
Miközben egy jelentéktelen,
kóbor álmú kóró hallgatta
panasz-puszta szavam
és nem a süket nagyvilág,
az égen átvillant egy villám.
Nem ettől, de megvilágosodtam:
Egy szél szaggatta gizgaz
felemelőbb lehet a koronázott fénynél,
és ez a felismerés, ez az élmény
oly igaz!
Letéptem magamról azonnal a vértet,
hisz ez a kóró értett, engem megértett!
